KENIZITÁK

(Kenázéi, Kenázhoz tartozók):

1. Kánaánban vagy annak közelében egy nem izraelita nép tagjai, akiknek a területét Jehova Ábrám magvának ígérte (1Mó 15:18, 19). A keniziták nyilvánvalóan DK-ről költöztek a Negebbe, és mielőtt az izraeliták meghódították az Ígéret földjét, szétszéledtek, feltehetően Edom egy részén és azon a területen, amely később Júda d. vidéke lett.

A kenizitákat egyes tudósok azzal a Kenázzal hozzák összefüggésbe, aki Edom egyik sejkje volt, és Ézsau leszármazottja Elifáz vonalán (1Mó 36:15, 16), így ennélfogva a kenizitákat kiemelkedő edomita családnak tartják. Abban viszont bizonytalanság uralkodik, hogy ki volt a kenizitáknak a patronimikon alapján vett őse, mivel a Biblia nem tár fel részleteket erről. Az, hogy Jehova Ábrám idejében azok közé sorolta a kenizitákat, akik az Ábrám magvának ígért területen éltek (1Mó 15:18, 19), nem támogatja azt a nézetet, hogy a keniziták Ézsaunak voltak a leszármazottai, aki akkor még meg sem született.

2. A hűséges Kálebet a Biblia „a kenizita Jefunné fiának” nevezi (4Mó 32:12; Jzs 14:6, 14). Lehet, hogy Jefunné a nem izraelita keniziták valamelyik tagjától származott (1Mó 15:18, 19), aki Jákob (Izrael) leszármazottaival azáltal került kapcsolatba, hogy izraelita nőt vett feleségül. De valószínűbb, hogy a kenizita név az ő esetében egy olyan Kenáz nevű őstől ered, aki egy Júda törzséhez tartozó család feje volt, miként Káleb testvérét is Kenáznak hívták (Jzs 15:17; Bí 1:13; 1Kr 4:13).