KIBRÓT-HATTAÁVA

(a sóvárgás sírhelyei):

Egy hely, ahol az izraeliták letáboroztak a pusztában, és ahol a köztük lévő elegy nép kifejezésre juttatta önző vágyakozását az egyiptomi ételek után (4Mó 11:4; 33:16, 17; 5Mó 9:22). Általában Rueisz-el-Eberiddzsel azonosítják, amely kb. félúton van a Gebel-Músza – a Sínai-hegy hagyományos helye – és Hacerót között. Itt látta el Jehova az egész tábort csoda útján egy hónapra elegendő fürjjel (4Mó 11:19, 20, 31). A nép azonban annyira kapzsi volt, hogy „még aki a legkevesebbet gyűjtötte, az is tízhómernyit [2200 l] szedett össze”. A beszámoló elmondja, hogy „a hús még fogaik közt volt, még meg sem tudták rágni, amikor. . . Jehova nagy csapással kezdte sújtani a népet”. Mivel a ’rág’ szóval fordított héber kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’kivág’ (vö.: Jr 7:28), ezért itt nem szó szerint a szájukban lévő hús megrágásáról lehet szó, hanem arról, hogy „még nem volt fölemésztve” (Berns.) vagy „még el se fogyott teljesen” (Kat.) az összes hús. Ezután a holttesteket eltemették, és ezért nevezték el a helyet Kibrót-Hattaávának (4Mó 11:32–35).