KISON VÖLGYE

Ebben a völgyben folyik egy patak, amelyet a Nahr-el-Mukattával (Nahal-Qishonnal) azonosítanak. A Kison a Taának közelében fekvő hegyekből lefolyva kanyarogni kezd ény. irányba, átszeli Jezréel völgyét, vagyis Eszdraelont (Emek-Jizreelt), majd miután áthalad a Kármel-hegy, valamint a galileai hegyek nyúlványai között húzódó keskeny szoroson, eléri Akkó (Acre) síkságát, és végül a Földközi-tengerbe ömlik. A Kison forrásvidéke és az Akkói-öbölnél lévő torkolata közti távolság légvonalban hozzávetőlegesen 37 km. A Kison tavasszal kb. 6 m széles, ám miközben átszeli Jezréel völgyét, mintegy 3 m-rel szélesebbre duzzad a völgy ny. részén. A folyó a maximum szélességét – a kb. 20 m-t – Akkó síkságán éri el. Nyaranta, a kb. 10 km-es utolsó szakaszát leszámítva, rendszerint száraz a medre, az esős évszakban azonban vad folyammá válik, amely kilép a medréből, és elsöpör mindent, ami az útjába kerül. A síkság, amelyen a Kison áthalad, ilyenkor mocsaras vidékké válik.

Bárák és Debóra idejében a Kison fontos szerepet játszott abban, hogy az izraeliták megszabadultak a kánaánita elnyomástól. Bárák a seregeivel felment a Tábor-hegyre. Erre Sisera, a hadvezér összehívta jól felszerelt seregeit és 900 szekérből álló hadát a Kisonhoz (Bí 4:6, 7, 12, 13). Az izraeliták helyzete látszólag hátrányos volt. Mégis, Jehova utasítására, Bárák és vele 10 000 ember lement a Tábor-hegyről, hogy harcba szálljon az ellenséggel. Jehova Isten ekkor közbelépett: „Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen” (Bí 4:14, 15; 5:20).

Josephus leírása a hagyományos zsidó elgondolást tükrözi, amikor beszámol az eseményekről: „hatalmas vihar támadt, zápor és jégeső zuhogott. De a szél az esőt a kánaániak arcába vágta, homályt borított szemükre, úgy hogy sem dárdáikat, sem parittyáikat nem tudták használni” (A zsidók története. V. könyv, 5. fej., 4. bek.). Egy ilyen felhőszakadás sártengerré változtathatta a vidéket, így a szekerek kerekei beragadhattak, a lovak lábai pedig belesüllyedhettek a sárba, és az ellenség bizonyára fejvesztve menekült Bárák emberei elől. Bármi történt is, Jehova segítségével „Siserának egész táborát kardélre hányták. Egy sem maradt meg közülük” (Bí 4:15, 16; lásd még: Zs 83:9, 10). A Kison kiszámíthatatlan vad folyama elmosta az ellenség tetemeit (Bí 5:21). Sisera gyalog elmenekült, de hamarosan szégyenteljes halált halt. Egy asszony, a kenita Héver felesége, Jáhel ölte meg (Bí 4:17–21).

Később, Izrael királyának, Ahábnak az uralkodása idején Illés próféta levágott 450 Baál-prófétát a Kison völgyében (1Ki 18:22, 40).

Úgy vélik, hogy az a két kifejezés, hogy ’Megiddó vizei’ (Bí 5:19) és ’a völgy, mely Jokneám előtt van’ (Jzs 19:11) a Kisonra utal.