KÉS

Egy- vagy kétélű vágóeszköz. A bibliai tájakon régmúltban használt kések kőből (főként kovakőből), rézből, bronzból vagy vasból készültek.

A héber ma·ʼakheʹleth szót, mely betű szerint étkezéshez használt kést jelent, nagy kések kifejezésére is alkalmazzák, például olyanokéra, amelyekkel az áldozati állatok tetemét darabolták fel. A hűséges Ábrahám kezében is ilyen ’ölőkés’ (héb.: ma·ʼakheʹleth) volt, amikor fel akarta áldozni Izsákot (1Mó 22:6, 10), és egy bizonyos lévita is ugyanilyet használt, amikor 12 darabra vagdalta halott ágyasának a testét (Bí 19:29). A Példabeszédek 30:14 ezenkívül beszél egy olyan nemzedékről, „melynek fogai kardok, s melynek állkapcsai ölőkések”; itt ugyanez a héber szó fejezi ki szóképpel a rablást.

Józsué „kovakőből késeket” készített, hogy körülmetélje Izrael fiait Gibeát-Haáralótnál (Jzs 5:2–4). Az ezekre a késekre használt héber kifejezés egy része (cheʹrev) rendszerint ’kardnak’ van fordítva. (Vö.: Jzs 5:2, Rbi8, lábj.) A közönséges „kánaáni” kovakő kés kb. 15 cm hosszú volt, középen egy domborulat húzódott, és két éle volt.

Az ókori írnokok és titkárok egy bizonyosfajta késsel hegyezték nádtollukat, és azzal tüntették el az írást. A Jeremiás 36:23 ír egy ’titkár késéről’, mellyel szétvagdosták azt a könyvtekercset, amelyet Jeremiás állított össze Jehova utasítására.

Sok ókori rézkésnek 15-től 25 cm-ig terjedő, egyenes pengéje volt. Az ásatások során találtak olyanokat is, amelyeknek ívelt hegyük volt. Markolatuk és pengéjük gyakran egy darabból volt. Máskor a markolat fából készült, és a pengéhez volt erősítve.

A Példabeszédek 23:1, 2 jelképes értelemben ír a késről, amikor azt ajánlja, hogy az ember ’tegyen kést a torkára’, ha királlyal eszik; ezzel nyilvánvalóan azt hangsúlyozza, hogy ennek a személynek uralkodnia kell az étvágyán ilyen helyzetben.