ROSTÉLY

Egymást keresztező falécekből álló szerkezet, mely egy rácsot alkot, és rendszerint ablaknyílás elé teszik. A Közel-Keleten az ablakrostélyok évszázadokon át népszerűek voltak. Hűvösen tartották a házakat, mivel nem engedték be közvetlenül a napsugarakat, ugyanakkor nem gátolták a szellőzést, ezenkívül pedig általánosságban javították az épületek küllemét. A bibliai időkben néhány háznak voltak földszinti ablakai, melyek a belső udvarra néztek, és voltak utcára néző ablakai is. Ez utóbbiak általában magasan voltak a falon, vagy egy tetőszobán voltak, és rostély volt rajtuk.

A házban lévők átláttak a rostélyon, és láthatták, hogy mi történik odakint, mindezt úgy, hogy kintről nem lehetett őket észrevenni. Debóra és Bárák énekében a megölt Sisera anyja úgy van bemutatva, mint aki hiába néz ki az ablakon, várva a fiára „a rostély mögül” (Bí 5:1, 28). Egy ház ablakából a rostélyon át lehetett megfigyelni, hogy egy „ifjú, akinek nem volt értelem szívében”, kapcsolatba került egy szajhával (Pl 7:6–13). Továbbá az Énekek éneke (2:9) utal arra, hogy valaki „betekint az ablakokon, bepillant a rostélyokon”.

Voltak olyan ablakrácsok is, amelyeknek pántjuk volt, azaz ki lehetett nyitni és be lehetett zárni őket. Dániel tetőszobáján is voltak ablakok, melyeken át látni lehetett, hogy naponta háromszor imádkozik Jehovához, és ezeken talán voltak rostélyok, melyeket ki lehetett nyitni vagy be lehetett zárni (Dá 6:10).