MÓZES ÖT KÖNYVE – A harmadik könyv

Istennek az áldozatokra, a tisztaságra és általában véve az imádatra vonatkozó törvényeit tartalmazza. A lévita papság, betartva az őket érintő rendeleteket, „az égi dolgoknak egy mintaképi ábrázolatában és árnyékában” végzett szent szolgálatot (Héb 8:3–5; 10:1).

Mekkora időtartamot ölel fel? Alig egy hónap eseményeit öleli fel a könyv. A nagy része Jehova rendeleteit sorolja fel, tehát nem egy hosszabb időszak eseményeiről számol be. Az ezt megelőző könyvnek, Mózes második könyvének az utolsó fejezete arról ír, hogy miután Izrael elhagyta Egyiptomot, a második év első hónapjának az első napján felállították a hajlékot (2Mó 40:17). Mózes negyedik könyvének a legelső verseiben (1:1–3) pedig az áll, hogy „a második hónap első napján, a második évben azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről”, Isten parancsot adott Mózesnek a népszámlálásra.

Mikor és hol íródott? Logikusnak tűnik, hogy i. e. 1512-ben íródott, méghozzá a Sínai-pusztában. Az is ezt bizonyítja, hogy a könyvben számos, tábori életre utaló kifejezés található (3Mó 4:21; 10:4, 5; 14:8; 17:1–5).

Ki írta? A korábbiakban felsorolt bizonyítékok mind arra engednek következtetni, hogy Mózes volt az írója. Jehova mondta meg neki, hogy mit írjon (3Mó 26:46), hisz a könyv zárószavaiban ez áll: „Ezek azok a parancsolatok, melyeket Jehova adott Mózesnek, Izrael fiainak szóló parancsokként a Sínai-hegyen” (27:34). Ráadásul ez a könyv összefüggő egészet alkot azokkal a könyvekkel, amelyeket ugyancsak Mózesnek tulajdonítanak. Ez egyrészt abból is látható, hogy a második könyv folytatásaként az „és” szóval kezdődik. Ezenkívül Jézus Krisztusnak és a Keresztény Görög Iratok íróinak a szavai is arra utalnak, hogy számukra nem volt kérdéses, hogy ez a könyv Mózes könyvei közé tartozik. Példa erre az, hogy Krisztus a 3Mózes 14:1–32-re hivatkozott (Mt 8:2–4), Lukács a 3Mózes 12:2–4, 8-ra (Lk 2:22–24), Pál pedig a saját szavaival a 3Mózes 18:5 gondolatait mondta el (Ró 10:5).

Holt-tengeri tekercsek: A Holt-tengernél talált tekercsek közül kilenc tartalmazza Mózes harmadik könyvének a töredékeit. Ezek közül négyről úgy vélik, hogy i. e. kb. 125–75-ben íródott, méghozzá olyan óhéber karakterekkel, melyek a babilóniai száműzetés előtt voltak használatosak.

Miért értékes? Isten azt ígérte az izraelitáknak, hogy ha engedelmeskednek neki, akkor „papok királysága és szent nemzet” lesznek (2Mó 19:6). Mózes harmadik könyvében lett feljegyezve az, hogy Isten beiktatta a nemzet papságát, és hogy olyan rendeleteket adott az izraelitáknak, amelyek a segítségükre lesznek abban, hogy szentek maradhassanak előtte. Jóllehet Izrael csak jelképes értelemben volt Isten ’szent nemzete’, amelynek a papjai „az égi dolgoknak egy mintaképi ábrázolatában és árnyékában [végeztek] szent szolgálatot” (Héb 8:4, 5), Isten törvénye – amennyiben betartották – mégis segített nekik abban, hogy tiszták maradjanak, aminek eredményeként az égi ’királyi papságnak, szent nemzetnek’ a tagjaivá lehettek (1Pt 2:9). Ám az izraeliták többsége nem engedelmeskedett, és ezzel elvesztették azt a lehetőséget, hogy csak őközülük legyenek kiválasztva Isten Királyságának az uralkodói, amit Jézus el is mondott nekik (Mt 21:43). Mindenesetre a Mózes harmadik könyvében található törvények felbecsülhetetlen értékűek voltak azoknak, akik megfogadták az azokban leírtakat.

Ha az izraeliták betartották az egészségre, az étkezésre és az erkölcsre vonatkozó törvényeket, az megóvta őket a betegségektől és a lezülléstől (3Mó 11–15.; 18.). Ám ezek a törvények leginkább szellemileg váltak a javukra, mivel jobban megismerték általuk Jehova szent és igazságos útjait, ez pedig segített nekik abban, hogy őhozzá igazodjanak (11:44). Ezenkívül a Törvényben feljegyzett rendelkezések az izraeliták nevelője volt, amely elvezette a hit szerint élőket Jézus Krisztushoz, Isten Főpapjához, akire a Törvény által előírt számos áldozat előremutatott (Ga 3:19, 24; Héb 7:26–28; 9:11–14; 10:1–10).

Ez a könyv mind a mai napig nagyon hasznos azoknak, akik szeretnének úgy élni, hogy azzal Jehova kedvében járjanak. Bizony hiterősítő, ha tanulmányozzuk, hogy hogyan teljesedett be a Jézus Krisztusra, a váltságáldozatra és a keresztény gyülekezetre vonatkozó sok részlet! Bár a keresztények nincsenek a törvényszövetség hatálya alatt (Héb 7:11, 12, 19; 8:13; 10:1), a Mózes harmadik könyvében felsorolt rendelkezések bepillantást nyújtanak abba, miként gondolkodik Isten. Ez a könyv tehát nem száraz, felesleges ismertető, hanem az ismeret valóságos kincsesbányája. Ha a keresztények megismerik, mit gondol Isten bizonyos helyzetekről – melyek közül néhány nincsen konkrétan megemlítve a Keresztény Görög Iratokban –, az segít abban, hogy ne tegyenek semmi olyat, ami nem tetszik Istennek, illetve, hogy azt tegyék, ami a kedvére van.

[Kiemelt rész a 436. oldalon]

MÓZES HARMADIK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Isten törvényeit tartalmazza, főleg azokat, amelyek az izraelita papok szolgálatával kapcsolatosak. A nép egészének a javát szolgálta az, hogy hangsúlyozza, mennyire komoly dolog a bűn, és hogy szentnek kell lenni, mivel Jehova is szent

Mózes írta i. e. 1512-ben, amikor Izrael a Sínai-hegynél táborozott

Az ároni papság beiktatása; a papok megkezdik a szolgálatukat

Mózes elvégzi a beiktatási szertartást, amely hét napig tart (8:1–36)

A nyolcadik napon a papság megkezdi a szolgálatát; abból érzékelhető Jehova helyeslése, hogy láthatóvá válik a dicsősége, és tűz emészti meg az oltáron lévő felajánlást (9:1–24)

Jehova lesújt Nádábra és Abihura, amiért törvénytelen tüzet ajánlanak fel; rögtön ezt követően megtiltja, hogy bárki alkoholt fogyasszon, ha a szentélyben végez szolgálatot (10:1–11)

Papoknak szóló követelmények; a szent dolgok megevésére vonatkozó rendelkezések (21:1–22:16)

Törvények arról, hogy milyen áldozatokat kell bemutatni, hogy megmaradjon az Istennel ápolt jó kapcsolat

Milyen állatok elfogadhatók égő felajánlásul, és hogyan kell ezeket bemutatni? (1:1–17; 6:8–13; 7:8)

Milyen gabonafelajánlásokat kell bemutatni Jehovának, és hogyan? (2:1–16; 6:14–18; 7:9, 10)

A közösségi áldozat felajánlásának módja; nem lehet megenni a vért és a kövérjét (3:1–17; 7:11–36)

Milyen állatot kell felajánlani, és hogyan, ha egy pap, Izrael közössége, egy fejedelem vagy valaki a népből vétkezik? (4:1–35; 6:24–30)

Mikor és hogyan kell vétkességért való felajánlást bemutatni? (5:1–6:7; 7:1–7)

Milyen felajánlásokat kell bemutatni a pap felkenetésének a napján? (6:19–23)

Minden áldozat legyen ép; fogyatkozások, melyek egy állatot alkalmatlanná tesznek arra, hogy felajánlják áldozatul (22:17–33)

Az engesztelés napján végzett szertartáson fel kell áldozni egy bikát és két kecskét (az egyiket Jehováért, a másikat Azázelért) (16:2–34)

Tisztátalanságra és szentségre vonatkozó részletes rendelkezések

Bizonyos állatok tiszták és ehetők, más állatok viszont tisztátalanok, és nem lehet megenni őket; aki vagy ami tetemhez ér, tisztátalanná válik (11:1–47)

A nőnek szülés után meg kell tisztulnia (12:1–8)

Teendők lepra esetén (13:1–14:57)

A nemi szervek folyása tisztátalanná tesz, ezért meg kell tisztulni (15:1–33)

A szentség érdekében tiszteletben kell tartani a vért, és kerülni kell a következőket: vérfertőző kapcsolat, homoszexualitás, állatokkal való fajtalankodás, rágalmazás, spiritizmus és egyéb utálatos szokások (17:1–20:27)

Sabbat és évszakokhoz kapcsolódó ünnepek

Sabbatnapra, sabbatévre és jubileumra vonatkozó rendelkezések, alapelvek (23:1–3; 25:1–55)

A kovásztalan kenyerek ünnepének (a pászkát követően) és a hetek ünnepének (később pünkösd a neve) a megtartása (23:4–21)

Az engesztelés napjának és a lombsátorünnepnek a megtartása (23:26–44)

Az engedelmesség áldással, az engedetlenség átokkal jár

Az engedelmességért járó áldás egyebek mellett a bő termés, a béke és a biztonság (26:3–13)

Az engedetlenség következménye egyebek között betegség, éhínség, vereség, száműzetés, a városok pusztulása és az, hogy a föld is pusztává lesz (26:14–45)