LÓT

Táré unokája és Ábrahám (Ábrám) testvérének, Háránnak a fia; tehát Ábrahám unokaöccse (1Mó 11:27).

Mivel apja, Hárán meghalt a káldeusok Ur nevű városában, Lót Táréval, Ábrámmal és Száraival együtt elment Urból Hárán városába; a nagyapja, Táré ott halt meg (1Mó 11:28, 31, 32). Lót ezután Ábrámmal és Száraival tartva Kánaánba ment, később pedig elkísérte őket Egyiptomba és vissza (1Mó 12:4, 5; 13:1). Mivel neki is, és Ábrámnak is megsokasodtak a javai, Kánaánba visszatérve a föld nem bírta el, hogy együtt maradjanak, és a pásztoraik között is veszekedés támadt (1Mó 13:5–7). Ábrám nem akarta, hogy ez így folytatódjon, ezért azt javasolta, hogy váljanak el egymástól, és hagyta, hadd válasszon az unokaöccse területet. Lót erre egy vízben gazdag vidéket választott, a Jordán alsó folyásának egész környékét. K felé vonult táborával, és végül Szodoma közelében vert sátrat (1Mó 13:8–12). Mindazonáltal ő nem vált olyanná, mint Szodoma lakosai; ’igazságos embernek’ bizonyult. Amit „nap mint nap közöttük lakva látott és hallott, kínozta igazságos lelkét a törvénytelen tetteik miatt” (2Pt 2:8).

Amikor négy szövetséges király behatolt a vidékre, és vereséget mért öt helybeli királyra, ideértve Szodoma királyát is, a győztesek a várost kifosztották, és Lót fogságba esett. Értesülve Lót helyzetéről, Ábrám összetoborzott 318 rabszolgát, legyőzte unokaöccse foglyul ejtőit, visszaszerzett minden vagyont, és kiszabadította Lótot (1Mó 14:1–16).

Angyalok látogatása: Később, amikor Szodoma közelgő pusztulása előtt két angyal meglátogatta Lótot, ő vendégszeretettel fogadta őket. A város férfiai azonban körbevették a házat, és követelték, hogy hozza ki nekik a látogatókat, hadd erkölcstelenkedjenek velük. Lót igyekezett megvédeni a vendégeit, még két szűz lányát is felajánlotta a csőcseléknek. A felbőszült csőcselék erre nekirontott Lótnak, de a nála vendégeskedő angyalok behúzták őt a házba, és vaksággal sújtották a gonosz szodomaiakat (1Mó 19:1–11).

Szabadulás Szodomából: Az angyalok ezután tudatták Lóttal, hogy felerősödött a szodomaiak elleni kiáltás Jehova előtt, és hogy küldetésük célja a város elpusztítása. Lót az utasításoknak megfelelően figyelmeztette jövendőbeli vejeit, akiknek nyilván szándékukban állt feleségül venni a lányait, de még nem tették ezt meg. (Vö.: 1Mó 19:8, 14.) A vejei azonban nem hallgattak rá (1Mó 19:12–14). Hajnalban a két angyal sürgette Lótot, hogy azonnal induljon, sőt kézen fogták őt, a feleségét és két lányát, így siettetve őket. Figyelembe véve a kérését, megengedték neki, hogy a közeli városba, Coárba meneküljön. Amint Lót odaért, Jehova tűzzel pusztította el Szodomát és Gomorrát. Lót felesége (akinek nevét nem említi a Szentírás) azonban engedetlen volt, és ’Lót mögött menve körülnézett’, talán mert sóvárgott a hátrahagyott javak után. Ezért „sóoszloppá vált” (1Mó 19:15–26).

Lót később elment Coárból, és egy hegyvidéki barlangban lakott. Vőjelöltjei nyilván meghaltak Szodomában, így a két lányának nem volt férje. Amíg Lót ittas állapotban volt a bortól, és nem tudta, mi történik, a gyermekei nemi kapcsolatot létesítettek vele. Azért tették ezt, hogy utódaik legyenek az apjuktól. Született is mindkettőnek egy-egy fia, és ezektől a fiúktól származtak a moábiták és az ammoniták (1Mó 19:30–38; 5Mó 2:9, 19).

Figyelmeztetés: A Lótról szóló bibliai beszámoló hitelességét Jézus Krisztus is megerősítette. Előre megmondta, hogy „az Emberfiának napjaiban”, vagyis a jelenléte idején uralkodó állapotok hasonlóak lesznek ahhoz, ami Lót napjaiban történt, amikor is az emberek közönyösséget tanúsítva ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek és építettek, mígnem tűz és kén záporozott az égből, pusztulást hozva mindnyájukra. Krisztus óva intett attól, hogy azokban az eljövendő napokban az emberek visszatérjenek a hátrahagyott dolgokhoz. Erőteljes példával emelte ki, hogy ez milyen végzetes volna: „Emlékezzetek Lót feleségére!” – mondta (Lk 17:26–32).