MÁKIR

(az ’elad’ jelentésű alapszóból):

1. Manassé elsőként megnevezett fia, akit szír ágyasa szült neki. Mákir alapította a mákiriták családját, és „Gileád apjának” is nevezték. Maáka volt a felesége, és még József életidejében születtek fiai (1Mó 50:23; 4Mó 26:29; Jzs 17:1; 1Kr 2:21, 23; 7:14–17). „Mákirnak a fiai” elfoglalták Gileád vidékét, elűzték az amoritákat, és megkapták ezt a területet örökségként (4Mó 32:39, 40; 5Mó 3:15; Jzs 13:31). Celofád és a lányai Manassé törzsén belül Mákir családjába tartoztak (4Mó 27:1; 36:1, 2; Jzs 17:3). Debóra és Bárák a győzelmi énekükben, úgy tűnik, költőien Manassé egész törzsére utalnak a ’Mákir’ névvel (Bí 5:1, 14).

2. Ammiél fia (és lo-debári lakos), akinél Jonatán fia, Mefibóset lakott, míg Dávid el nem küldött érte, és nem gondoskodott az ellátásáról (2Sá 9:4–7, 13). Később, Absolon lázadása idején Mákir azok között volt, akik élelemmel és egyéb szükséges dolgokkal látták el Dávid királyt és a társait (2Sá 17:27–29).