KŐMŰVES

Téglával vagy kővel dolgozó mesterember (2Ki 12:12; 22:6). Az ókori idők kőművesei faragták és fűrészelték a köveket, majd falakat, illetve különféle épületeket építettek belőlük (2Sá 5:11; 1Ki 7:9–12; 1Kr 22:2; 2Kr 24:12). Építettek még sírhelyeket (Ézs 22:16) és vízvezetékeket is (2Ki 20:20).

A kőművesek többek közt kalapáccsal, fejszével, kőfűrésszel, szintezővel, mérőzsinórral és mérőónnal végezték a munkájukat (1Ki 6:7; 7:9; Ézs 28:17; Za 4:10). Az egyiptomi emlékműveken látható, hogy az ottani kőművesek döngölőt és vésőt is használtak, így nyilvánvalóan az izraeli kőművesek is dolgoztak ilyen szerszámokkal. Az egyiptomi építkezések során a köveken sötét vonalakkal kijelölték a méreteket, ezek mentén vágták szét a kővágók a köveket. Ezenkívül minden kő meg volt jelölve egy számmal vagy valamilyen más jellel, mely mutatta, hogy hova fog kerülni az épületben.

A kőművesek az ókorban olyan hozzáértően munkálták meg a köveket, hogy nem volt szükség habarcsra. Palesztinában még napjainkban is találhatók olyan Heródes korabeli épületek maradványai, melyeknek hatalmas építőkövei közé még egy késpengét sem lehet betenni. (Lásd: ÉPÍTÉSZET.)