MÉRÁRITÁK

(Méráriéi, Mérárihoz tartozók):

A léviták három nagy családja közül az egyik. Lévi fiának, Mérárinak a leszármazottai Mahli és Músi vonalán (2Mó 6:16, 19; 4Mó 3:20; 26:57, 58). A pusztában tartott első népszámlálás során az egy hónaposnál idősebb férfinemhez tartozó méráriták száma 6200 volt. Közülük 3200-an 30 és 50 év közötti férfiak voltak, és ők a szolgálatot végzők közé jöttek, „hogy a találkozás sátrában szolgáljanak” (4Mó 3:33, 34; 4:42–45). Abban az időben Curiel volt a méráriták fejedelme, a táborhelyük pedig a hajlék é. oldalán volt (4Mó 3:35). A pusztai vándorlás idején Júda háromtörzsenkénti beosztású tábora indult útnak először, utánuk pedig „a hajlék hordozói”, a gersoniták és a méráriták. Őket Rúbennek a háromtörzsenkénti beosztású tábora követte, majd a kehátita léviták indultak el (4Mó 10:14–21). A méráriták ügyeltek a hajlék deszkakereteire, rúdjaira, oszlopaira, csaplyukas talpaira és „minden hozzávaló felszerelési tárgyra. . ., és minden azzal kapcsolatos szolgálatra”, illetve az udvar oszlopaira, csaplyukas talpaira, sátorcövekeire és sátorköteleire (4Mó 3:36, 37). Ezeknek a nehéz tárgyaknak a szállításához kaptak négy szekeret és nyolc szarvasmarhát. A pusztában a méráriták és a gersoniták Áron fiának, Itamárnak „a keze alatt” szolgáltak (4Mó 7:6–8).

Amikor az Ígéret földjét Józsué vezetésével felosztották, a méráriták 12 várost kaptak: négy-négy várost jelöltek ki számukra Rúben, Gád és Zebulon törzsének a területén. Az egyik város, a gileádi Rámót (mely Gád területén helyezkedett el) ’menedékül szolgáló város’ volt (Jzs 21:7, 34–40; 1Kr 6:63, 77–81).

Dávid idejében 220 mérárita – akiknek Asája volt a vezetője – segített más lévitáknak Obed-Edom házából Jeruzsálembe vinni a szövetségládát (1Kr 15:1–6, 25). Miután nyugvóhelyére került a láda, Dávid több méráritát is arra rendelt, „hogy irányítsák az éneklést Jehova házánál” (1Kr 6:31, 44–47). Más méráritákat kapuőrnek jelölt ki (1Kr 26:1, 10, 19).

Amikor Júda királya, Ezékiás reformokat vezetett be, voltak méráriták azok között a léviták között, akik részt vettek a templom megtisztításában (2Kr 29:12, 15). Később, az i. e. VII. században Jósiás király kinevezte a mérárita Jahátot és Abdiást a templom kijavításán dolgozók fölé (2Kr 34:12, 13).

I. e. 537-ben a babiloni száműzetésből visszatérő léviták között méráriták is voltak (1Kr 9:14). Később (i. e. 468-ban) azok között a léviták között is voltak méráriták, akik Ezsdrással együtt tértek vissza Babilonból Jeruzsálembe (Ezs 8:1, 18, 19, 31, 32).