KERESKEDŐ

Az a férfi vagy nő, aki vásárol, elad vagy cserekereskedelmet folytat haszon reményében. A „kereskedő”-nek fordított héber kifejezés szó szerint olyan személyre utal, aki üzleti céllal szokott ’utazni’ (1Mó 34:10; Rbi8, lábj.).

Már a történelem legelején az emberek nagyon ügyesek lettek bizonyos tevékenységekben, és mesterségekre szakosodtak (1Mó 4:20–22). Ezt a folyamatot automatikusan követte a kereskedelem kialakulása; idővel sokan kizárólag kereskedéssel foglalkoztak, és sokféle áruval kereskedtek. Amikorra Ábrahám eljutott Kánaánba, az i. e. II. évezred elején, általánosan elfogadottak és használatosak voltak bizonyos kereskedők által használt súlyok és mértékek (1Mó 23:16). A mózesi törvény kimondta, hogy a kereskedők súlyai legyenek szabványosítva, és legyenek igazak (5Mó 25:13–16; Pl 11:1; 20:10; Mi 6:11).

Voltak olyan kereskedők, akiknek üzleteik voltak, míg mások a piacokon és a vásárokon kereskedtek (Ne 13:20). Néhányaknak hajóik is voltak, melyek rendszeresen közlekedtek a nyílt tengeren, hogy értékes kereskedelmi rakománnyal térjenek vissza a távoli országokból (Zs 107:23; Pl 31:14). Mások pedig a szárazföldön tettek meg hatalmas utakat, az ókori világ kereskedelmi útvonalain (1Ki 10:14, 15; 2Kr 9:13, 14). Józsefet is Egyiptomba tartó utazó kereskedőknek adták el (1Mó 37:25, 28).

Minden népnek – kicsinek és nagynak egyaránt – voltak saját kereskedői, akiknek köszönhetően sok nép meggazdagodott. Voltak kereskedői Etiópiának (Ézs 45:14), Asszíriának (Ná 1:1; 3:16), Salamon királyságának (1Ki 10:28; 2Kr 1:16), Szidónnak és Tírusznak (Ézs 23:2, 8).

Ezékiel próféciája úgy mutatja be Tírusz városát, mint egy nagy kereskedelmi központot, ahová a világ minden részéről özönlöttek a hajók és a karavánok, hogy a kereskedők itt üzletelhessenek. Ugyanez a prófécia leírja azt is, hogy milyen sokféle áruval kereskedtek a kereskedők, ami hozzájárult a kikötőváros meggazdagodásához. Ilyen áruk között volt például az ezüst, vas, ón, ólom, rézáruk, lovak, öszvérek, elefántcsont, ébenfa, türkiz, gyapjú, festett szövet, korall, rubin, búza, különleges étkek, méz, olaj, balzsam, bor, kasszia, illatos nád, szövött anyagból készült ruhák, illatszerek, értékes kövek és az arany (Ez 27:2, 12–25).

A görög emʹpo·rosz kifejezés (a poʹrosz szó jel. ’utazás’) egy utazó kereskedőre utal, vagy egy olyan személyre, aki „úton” van. Egy példa erre a Jézus szemléltetésében szereplő utazó kereskedő, aki drága gyöngyöket keresett (Mt 13:45). A jelképekkel teli Jelenések könyve szerint az utazó kereskedőket a „nagy szajha”, vagyis ’Nagy Babilon, a szajháknak anyja’ tette gazdaggá, és a kereskedők sírnak és keseregnek az eleste és pusztulása miatt (Je 17:1, 5; 18:3, 11–15). Nagy Babilonnak is megvannak a saját utazó kereskedői, mégpedig „a föld főrangú emberei” (Je 18:23).