MIKEÁS

(az eredeti nyelven a Mihály, ill. Mikáel v. a Mikája rövidített alakja):

A nevét viselő bibliai könyv írója és Jehova prófétája Jótám, Aház és Ezékiás júdai királyok uralkodása idején (i. e. 777–717). Mikeás két másik prófétának, Hóseásnak és Ézsaiásnak volt a kortársa. Prófétai tevékenységének pontos időtartamát nem lehet meghatározni. Valószínűleg Ezékiás uralkodásának a végén fejeződött be, amikor elkészült a próféta könyve (Mi 1:1; Hó 1:1; Ézs 1:1).

Mikeás a Móreset nevű faluban született, Jeruzsálemtől DNy-ra (Jr 26:18). A termékeny Seféla lakosaként a próféta jól ismerte a vidéki életet, melyből ihletés alatt sokatmondó szemléltetésekhez merített témát (Mi 2:12; 4:12, 13; 7:1, 4, 14). Mikeás akkor is prófétált, amikor Izraelben és Júdában nagyon viharos idők jártak a hamis imádat és az erkölcsi romlottság burjánzása miatt, és akkor is, amikor Ezékiás király vallási reformokat vezetett be (2Ki 15:32–20:21; 2Kr 27–32.). ’Jehova Mikeáshoz intézett szava’ jó okkal figyelmeztetett, hogy Isten „mezőn heverő romhalmazzá” teszi Szamáriát, és meg lett jövendölve, hogy „fölszántják Siont. . ., mint a mezőt, és Jeruzsálem romhalmaz lesz” (Mi 1:1, 6; 3:12). Bár Júda és Jeruzsálem pusztává tétele sok évvel Mikeás napjai után, i. e. 607-ben következett be, a próféta valószínűleg a saját szemével láthatta Szamária megjövendölt pusztulását i. e. 740-ben (2Ki 25:1–21; 17:5, 6).