MISZREFÓT-MAIM

(égések a vizeknél):

Az a hely, ameddig az izraeliták üldözték a Jábinnal szövetkező, É-on élő kánaánita királyok seregeit, miután megverték őket Mérom vizeinél (Jzs 11:1–5, 8). Az Ígéret földjének örökségül való felosztásakor a Libanontól Miszrefót-Maimig húzódó terület még meghódításra várt (Jzs 13:2, 6). Vannak, akik úgy vélik, hogy Miszrefót-Maim az Akkótól kb. 20 km-re É-ÉK-re lévő Hirbet-el-Museirefe (Horbat-Mashref) romjaival azonosítható. Ez az elhelyezkedés lehetővé tehette Miszrefót-Maim lakosainak, hogy bejussanak Akkó síkságának a városaiba, valamint a Hula-medencébe. Miszrefót-Maim ( jel.: ’égések a vizeknél’) talán azokról a meleg forrásokról kapta a nevét, amelyek a város feltételezett helyétől kb. 180 m-re találhatók.