LEGFELSÉGESEBB

A Bibliában a szó eredeti megfelelői azt a gondolatot közvetítik, hogy valaki vagy valami a helyét, azaz helyzetét tekintve legfelül van. A héber ʽel·jónʹ szó, amely a ’legfelségesebbnek’ írja le Jehovát, más személyekre vagy dolgokra is vonatkozhat; például a nagyobb Dávidra, vagyis a Messiás-Királyra, aki felette áll a földi királyoknak (Zs 89:20, 27); Izrael többi nemzet feletti, kiemelkedő helyére, amelyet megígért Jehova (5Mó 26:18, 19); a felső kosárra (1Mó 40:17); a felső kapura (2Ki 15:35); a felső tóra (2Ki 18:17); a felső udvarra (Jr 36:10); a legfelső szintre (Ez 41:7); a felső étkezőkre (Ez 42:5); Felső-Bét-Horonra (Jzs 16:5); és a Gihon vizeinek felső forrására is (2Kr 32:30). Ez a fajta használat jól mutatja, hogy az ʽel·jónʹ inkább elhelyezkedésre, mint hatalomra utal.

A „(L)legfelségesebb” szó Jehovára vonatkoztatva az Ő mindenek felett való, kiemelkedő helyzetét domborítja ki (Zs 83:18). A megjelölés először az 1Mózes 14:18–20-ban fordul elő, mégpedig az ʼÉl (Isten) szóval. A szöveg itt Melkisédeket ’a legfelségesebb Isten papjának’ hívja, aki ebben a minőségben áldja meg Ábrahámot, és áldja a legfelségesebb Istent. A „(L)legfelségesebb” kifejezés Jehova Isten nevével együtt is szerepel (1Mó 14:22; Zs 7:17), a kiválóságot kifejező, többes számú ʼEló·hímʹ (Isten) mellett is megjelenik (Zs 78:56), sőt önmagában is előfordul (5Mó 32:8; Zs 9:2; Ézs 14:14).

A Dániel 7:18, 22, 25, 27-ben a többes számú, arámi ʽel·jó·nínʹ alak szerepel, és ezeken a helyeken ’legfőbb Úrnak’ fordítható (ÚV), mert kiválóságot vagy fenséget kifejező többesről van szó. A Dániel 7:25-ben az egyes számban levő, arámi ʽil·lajʹ (Legfelségesebb) is megtalálható.

A görög hüʹpszi·sztosz ([L]legfelségesebb) szóval főként Lukács utal Jehovára az evangéliumában (kétszer akkor, amikor Gábriel bejelenti Máriának Jézus születését) és a Cselekedetek könyvében (Lk 1:32, 35, 76; 6:35; 8:28; Cs 7:48; 16:17). Ezeken a verseken kívül a Márk 5:7-ben és a Héberek 7:1-ben fordul elő a kifejezés.