NABÚ-NAID

(babiloni eredetű; jel.: ’Nébó [egy babilóniai isten] fel van magasztalva’):

A Babilóniai Birodalom utolsó királya; Belsazár apja. Az ékírásos szövegek alapján úgy vélik, hogy mintegy 17 évig (i. e. 556–539) uralkodott. Szenvedélyesen szerette az irodalmat, a művészetet és a vallást.

Nabú-naid a saját feliratain azt állítja, hogy nemesi származású. Egy tábla, amelyet az ókori Hárán közelében találtak meg, bizonyítja, hogy Nabú-naid anyja vagy nagyanyja odaadó híve volt Színnek, a holdistennek (ÓKTCh. 232. o.). Nabú-naid királyként nagyfokú odaadást tanúsított a holdisten iránt Háránban is, és Urban is, ahol ez az isten kiemelkedő istenségnek számított (KÉP: 2. köt. 324. o.).

A Nabukodonozor 8. évéből (i. e. 617. niszántól 616. niszánig) származó ékírásos táblák felsorolásán szerepel egy bizonyos Nabú-naid, aki „a város fölött van”, és némelyik történész szerint ez ugyanaz a Nabú-naid, aki később király lett. Ám ez azt jelentené, hogy Nabú-naid igen fiatal volt, amikor ilyen hivatalnoki tisztségbe helyezték, és rendkívül idősnek kellett lennie mintegy 77 évvel később, amikor Babilon elesett (i. e. 539).

A Nabukodonozor 20. évében (i. e. 605. niszántól 604. niszánig) történt eseményeket taglalva a görög történetíró, Hérodotosz beszél egy lüdök és médek közt folyó tárgyalásról, amelynek a közvetítője egy bizonyos „babülóni Labünétosz” volt. Úgy vélik, Hérodotosz Nabú-naid nevét írja Labünétosznak. Hérodotosz később megemlíti, hogy a perzsa Círusz (Kürosz) Labünétosz és Nitókrisz fia ellen harcolt (A görög–perzsa háború. I. könyv, 74., 188.).

A Nabonidus and Belshazzar c. könyvben R. P. Dougherty professzor annak a feltevésnek ad hangot, hogy Nitókrisz Nabukodonozor lánya volt, Nabú-naid (Labünétosz) tehát Nabukodonozornak a veje volt (Yale Oriental Series. 1929, 63. o.; lásd még: 17., 30. o.). A Hérodotosz által említett Nitókrisz és Nabú-naid (Labünétosz) „fia” pedig a vélemények szerint Belsazár volt, aki ellen Círusz csakugyan harcolt. Bár igazából ez az érv csak következtetésekre támaszkodik, de megmagyarázná, hogyan került Nabú-naid Babilónia trónjára. Ez összhangban volna azzal a Bibliában leírt ténnyel is, hogy Nabukodonozorra Nabú-naid fiának, Belsazárnak az ’apjaként’ utalnak (Dá 5:11, 18, 22), ugyanis az „apa” szó gyakran nagyapát vagy elődöt jelent. Ilyen szemszögből Belsazárt Nabukodonozor unokájának tekinthetjük. (De lásd még: BELSAZÁR.)

Nabú-naid trónra kerülése Lá-basi-Marduk orvul való meggyilkolása után történt. Ám az, hogy Nabú-naid egy feliratán úgy utal magára, mint aki Nabukodonozornak és Nergal-sar-uszurnak a „hatalmas küldötte”, azt jelzi, hogy az állítása szerint törvényes úton került a trónra, nem trónbitorlóként.

Nabú-naid számos prizmán magát is, és az elsőszülött fiát, Belsazárt is megemlíti a holdistennek szóló imáiban (D. W. Thomas [szerk.]: Documents From Old Testament Times. 1962, 73. o.). Egy felirat azt mutatja, hogy Nabú-naid az uralkodásának a harmadik évében, az előtt a hadjárata előtt, amelynek eredményeként legyőzte az Arábiában lévő Témát, kinevezte Belsazárt Babilon királyának. Ugyanez a felirat azt is közli, hogy Nabú-naid megbántotta birodalma népét azáltal, hogy a holdisten imádatára összpontosított, és azáltal, hogy nem volt Babilonban, hogy megtartsa az újévi ünnepet. A Nabú-naid-krónika néven ismert dokumentum kijelenti, hogy Nabú-naid az uralkodásának 7., 9., 10. és 11. évében Téma városában volt, és minden esetben a következőket mondja: „[Nisannu hónapra a király] nem ment Bābili városba. Nabû nem ment Bābili városba. Bēl nem vonult ki. Az újévi ünnep szünetelt” (ÓKTCh. 236–237. o., zárójelezés a szerkesztőtől). A szöveg sérült állapota miatt a többi évről készült feljegyzés hiányos.

Téma oázisvárosáról máshol a következőket jegyezték fel: „Csodálatossá tette a várost, felépítette (ott) [palotáját], mint amilyen palota ŠU.AN.NÁ-ban (Babilonban) van” (ANET. 313. o.). Úgy tűnik, Nabú-naid Témát tette meg királyi székhelyévé, és más szövegek arra mutatnak, hogy tevekaravánok szállították oda Babilonból az élelmiszert. Bár nem mondott le arról, hogy a birodalom királya legyen, Nabú-naid Babilon kormányának az igazgatását Belsazárra bízta. Mivel Téma azoknak az ókori tevekaravánutaknak a gócpontjában volt, amelyeken aranyat és fűszereket szállítottak Arábián át, Nabú-naidot gazdasági okok vagy katonai szempontok vezérelhették e döntésében. Az a lehetőség is felmerült, hogy politikailag tanácsosabbnak tartotta, ha a babilóniai ügyeket a fián keresztül intézi. De más tényezők miatt is lehetett, hogy Nabú-naid látható módon szívesebben tartózkodott Témában, mint például a város egészséges éghajlata, és az, hogy Arábiában fontos szerepet játszott a hold imádata.

Nem áll rendelkezésünkre információ arról, hogy mi mindent tett Nabú-naid az uralkodásának a 12. és az utolsó éve közötti időszakban. Számítva arra, hogy a médek és a perzsák Nagy Círusz vezetésével megtámadják Babilóniát, Nabú-naid szövetségre lépett a Lüd Birodalommal és Egyiptommal. A Nabú-naid-krónika szerint Nabú-naid visszament Babilonba a méd és a perzsa támadás évében. Megtartották az újévi ünnepet, és Babilónia különböző isteneit bevitték a városba. Círusz előrenyomulásáról a krónika elmondja, hogy Opisz (Upi) felett aratott győzelme után elfoglalta Szippart (Babilontól kb. 60 km-re É-ra), és „Nabûna’id elmenekült”. Majd a beszámoló azzal folytatja, hogy a médek és a perzsák legyőzték Babilont, és azt is elmondja, hogy midőn Nabú-naid visszatért, foglyul esett (ÓKTCh. 237. o.). Az i. e. III. században élt babilóniai papnak, Bérószosznak az írásai arról számolnak be, hogy Nabú-naid kiment, hogy hadba szálljon Círusz seregeivel, de veszített. Továbbá azt is elmondják, hogy Nabú-naid Borszippába (Babilontól D-DNy-ra) menekült, és hogy Babilon eleste után Nabú-naid megadta magát Círusznak, ami után Karmániába (Perzsia d. részére) űzték. Ez az elbeszélés összhangban van a Dániel 5. fejezetében feljegyzett bibliai beszámolóval, amely arra mutat, hogy Belsazár ténykedett Babilonban királyként, amikor a város elbukott.

Azt illetően, hogy Dániel könyvének 5. fejezete nem említi közvetlenül Nabú-naidot, érdemes megjegyezni, hogy Dániel leírása nagyon kevés részletet közöl a Babilon elestét megelőző eseményekről, és magának a birodalomnak az elestéről is csak pár szót ejt. Úgy tűnik azonban, hogy az ő uralkodására utal a Dániel 5:7, 16, 29, amely versek szerint Belsazár felajánlja, hogy Dánielt harmadik uralkodónak teszi meg a királyságban, ami arra enged következtetni, hogy Nabú-naid volt az első, és Belsazár a második. Dougherty professzor ezért a következőket jegyzi meg: „Tekinthetjük úgy, hogy a Dániel 5. fejezete összhangban van a tényekkel azt illetően, hogy nem szerepel Nabú-naid a beszámolóban, ugyanis úgy tűnik, nem vett részt azokban az eseményekben, amelyek akkor történtek, amikor Góbrüasz [Ugbaru, Círusz serege élén] bement a városba” (Nabonidus and Belshazzar. 195–196. o.; lásd még: 73., 170., 181. o.; lásd: Dá 5:1, Rbi8, lábj.).

Mit tartalmaz a Nabú-naid-krónika?

Ez egy agyagtábla-töredék, amelyet jelenleg a British Museumban őriznek, és amelyet „Kürosz–Nabú-naid-króniká”-nak meg „Kürosz-évkönyv táblájá”-nak is neveznek. Alapvetően Nabú-naid uralmának, Babilon utolsó uralkodója uralmának a főbb mozzanatait ecseteli, beleértve a tömör beszámolót is, amely leírja Círusz (gyakran Kuraš a feliratokon) seregeinek Babilon feletti győzelmét. Bár kétségtelenül Babilonból származott, és babiloni ékírással készült, az írás stílusát vizsgáló tudósok azt mondják, hogy valamikor a szeleukida időszakban (i. e. 312–65) készülhetett, tehát kettő vagy még több évszázaddal az azutáni időből, hogy Nabú-naid élt. Nagy bizonyossággal úgy vélik, hogy ez egy korábbi dokumentumnak a másolata. A krónika hangvétele olyan nagyon dicsőíti Círuszt, s ugyanakkor becsmérlően beszél Nabú-naidról, hogy úgy vélik, egy perzsa írnok műve lehet, és valójában „perzsa propagandaként” utalnak rá. Bár lehetséges, hogy ez így van, a történészek véleménye szerint a benne lévő kiegészítő információ mégis megbízható.

A Nabú-naid-krónika a rövidsége ellenére – a tábla úgy 14 cm széles a legszélesebb ponton, és kb. ugyanilyen magas – a legteljesebb ékírásos feljegyzés, amely fennmaradt Babilon elestéről. Négy hasábja közül a harmadikban az 5. sortól kezdődően az idevonatkozó rész a következőket írja: „[A 17. évben]. . . Tašritu hónapban Kuraš Akkad seregei ellen ütközetet vívott Upi városnál, amely az Idiglat mellett (fekszik); Akkad lakosságát tűzzel égette fel, a lakosságot gyilkolta. A 14. napon Sippar város harc nélkül elesett. Nabûna’id elmenekült. A 16. napon Ugbaru, Gutium ország tartománykormányzója és Kuraš seregei harc nélkül bevonultak Bābili városba. Ezután Nabûna’id, midőn visszatért Bābili városba, foglyul esett . . . Araḫsamnu hónap 3. napján Kuraš bevonult Bābili városba. (Az utcákat) előtte (virág)ágakkal töltötték meg. A városnak béke adatott” (ÓKTCh. 237. o., zárójelezés a szerkesztőtől).

Érdemes megjegyezni, hogy „a 17. évben” kifejezés nem látszik a táblán, a szövegnek ez a része megsérült. Ezt a kifejezést a fordítók fűzték be, mivel úgy vélik, hogy Nabú-naid utolsó uralkodási éve a 17. volt. Ezért arra következtetnek, hogy Babilon eleste Nabú-naid uralkodásának ebben az évében következett be, és hogy ha a tábla nem sérült volna meg, ezeket a szavakat tartalmazná a most sérült helyen. Ám ha Nabú-naid uralma tovább is tartott annál, mint ahogy azt általában feltételezik, az még nem változtat Babilon elestének a már elfogadott, i. e. 539-es évszámán, ugyanis vannak más források, amelyek erre az évre mutatnak. Ez mindenesetre bizonyos mértékben csökkenti a Nabú-naid-krónika értékét.

Bár a város elestének az évszáma hiányzik, a hónap és a nap rajta van a fennmaradt szövegen. Ezt felhasználva a kronológia szakértőinek a számításai alapján i. e. 539. Tašritu (tisri) 16. a Julianus-naptár szerint október 11-ére, a Gergely-naptár szerint pedig október 5-ére esik. Mivel ezt a dátumot elfogadják, és nincs bizonyíték másra, kulcsdátumként használható abban, hogy a világi történelmet a bibliai történelem mellé rendeljük. (Lásd: KRONOLÓGIA.)

Érdekes módon a krónika a következőket mondja Babilon elestének az éjszakájáról: „Kuraš seregei harc nélkül bevonultak Bābili városba.” Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nagyobb küzdelem nélkül, ami megegyezik Jeremiás próféciájával, melyben az áll, hogy ’Babilon vitézei felhagynak a harccal’ (Jr 51:30).

Érdekes az is, hogy Belsazárra való nyilvánvaló utalásokat találhatunk a krónikában. Bár Belsazár nincs név szerint megemlítve, a krónika későbbi részeinek fényében (II. h., 5., 10., 19., 23. sor) az 1. hasáb 8. sora Sidney Smith értelmezése szerint arra mutat, hogy Nabú-naid királyi hatalmat adott Belsazárnak, társuralkodónak téve meg őt (ÓKTCh. Nabûna’id krónika, 236–237. o.). A krónika többször is kijelenti, hogy a királyfi Akkad (Babilónia) területén tartózkodott, Nabú-naid viszont Témában (Arábiában) volt. Ám attól még, hogy a Nabú-naid-krónika nem említi név szerint Belsazárt, és nem tesz említést a haláláról, egyáltalán nem kell kétségbe vonni Dániel ihletett könyvének a hitelességét, ahol Belsazár neve nyolcszor szerepel, és a halálával ér véget Babilon legyőzésének a szemléletes leírása az 5. fejezetben. Épp ellenkezőleg, az ékírások szakértői elismerik, hogy a Nabú-naid-krónika rendkívül rövid, és ráadásul, amint már fentebb is említettük, azon a véleményen vannak, hogy azért íródott, hogy Nabú-naidot becsméreljék, és nem azért, hogy részletesen beszámoljanak a történtekről. R. P. Dougherty a Nabonidus and Belshazzar c. művében (200. o.) a következőket mondja: „A bibliai beszámolót jobbnak tekinthetjük, mivel tartalmazza Belsazár nevét.” (Kiemelés tőlünk.)

Bár a krónika 4. hasábja súlyosan meg van rongálódva, a sértetlen részekből arra következtettek, hogy ez Babilonnak egy későbbi ostromáról szól, melyet egy trónbitorló vezetett. Úgy vélik, Babilon első ilyen ostroma Círusz hódítása után, III. Nabukodonozor vagy Nidintu-Bél felkelése idején történt, aki azt állította, hogy ő Nabú-naid fia. Őt I. Dáriusz trónra lépésekor, i. e. 522 végén legyőzték.