NÁHUM KÖNYVE

Ez a könyv egy prófétai „kijelentés Ninive ellen”, az Asszír Birodalom fővárosa ellen. A könyvet az elkosi Náhum írta (Ná 1:1). A történelem bebizonyította, hogy hiteles, hiszen a benne található prófétai kijelentés beteljesedett. Náhum nem sokkal azután kezdte írni a könyvét, hogy az egyiptomi város, Nó-Ámon (Théba) az i. e. VII. században megalázó vereséget szenvedett (3:8–10), és még azelőtt fejezte be, hogy a jövendöléssel összhangban Ninive i. e. 632-ben elpusztult. (Lásd: ASSZÍRIA; NINIVE.)

Összhangban van más bibliai könyvekkel: Náhum könyve teljesen összhangban van a Szentírás többi részével, hiszen úgy mutatja be Jehovát, mint aki „olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el”, aki „lassú a haragra, és nagy hatalmú”, de semmiképpen sem tartja vissza a büntetést (Ná 1:2, 3; vö.: 2Mó 20:5; 34:6, 7; Jób 9:4; Zs 62:11). „Jehova jó, erődítmény a nyomorúság napján. Ismeri azokat, akik menedéket keresnek nála” (Ná 1:7; vö.: Zs 25:8; 46:1; Ézs 25:4; Mt 19:17). Ezek a tulajdonságai jól látszódnak abból, hogy megszabadította az izraelitákat az asszír elnyomástól, és abból is, hogy bár jó ideig türelmes volt a vérontó Ninivével, de aztán kitöltötte rajta a bosszúját.

Az is figyelemre méltó, hogy sok hasonlóság van Náhum 1. fejezete és a 97. zsoltár között. Ézsaiás is beszélt Jehova Asszíria feletti ítéletéről (10:24–27; 30:27–33), és a szavai bizonyos mértékig párhuzamban állnak Náhum 2. és 3. fejezetével. (Vesd még össze: Ézs 52:7; Ná 1:15; Ró 10:15.)

Történelmi háttér: A szír király, Recin és az izraeli Péka király összeesküdött, hogy letaszítják a trónról Júda királyát, Aházt. Ő biztosítékot kapott arra, hogy ez nem fog nekik sikerülni (Ézs 7:3–7), ám hűtlenül és ostobán mégis az asszír királyhoz, III. Tiglát-Pilészerhez (Tilgát-Pilnészerhez) fordult segítségért. Ez a lépése végül „nyomorúságot hozott rá; nem erősítette meg őt”, hiszen Júda Asszíria súlyos igája alá került (2Kr 28:20, 21). Később Aház fia és utódja, Ezékiás fellázadt az asszír hatalom ellen (2Ki 18:7). Ezt követően az asszír király, Szanhérib betört Júdába, és az egyik megerősített várost a másik után foglalta el. Mindez ahhoz vezetett, hogy az országot letarolták. (Vö.: Ézs 7:20, 23–25; 8:6–8; 36:1, 2.) Manassét, Júda következő királyát az asszír hadvezérek elfogták, és (az akkor asszír fennhatóság alatt álló) Babilonba hurcolták (2Kr 33:11).

Náhum arról prófétált, hogy Ninive rövidesen el lesz pusztítva. Mivel Júda már hosszú ideje Asszíria igája alatt nyögött, ez jó hír volt a nép számára. Náhum a következő szavait úgy írta, mintha Asszíria már el is esett volna: „Íme, a hegyeken a jó hírt hozónak, a békét hirdetőnek lábai. Ó, Júda, ünnepeld meg ünnepeidet! Teljesítsd fogadalmaidat, mert nem fog többé semmirekellő átvonulni rajtad. Teljesen ki lesz vágva” (Ná 1:15). Az asszírok többé nem fogják megtámadni Júdát. Senki és semmi nem akadályozza többé a Júdában élőket, hogy megtartsák az ünnepeiket, vagy hogy részt vegyenek azokon. Végleg felszabadulnak az asszír elnyomás alól. (Vö.: Ná 1:9.) Sőt, minden nép, mely hall Ninive pusztulásáról, „összecsapja a kezét”, vagyis örül az őt érő csapásnak, hiszen a város gonoszsága nekik is sok szenvedést okozott (3:19).

Ninivét „a vérontás városának” nevezték az asszír katonák brutalitása miatt (Ná 3:1). A hadifoglyaikkal kegyetlenül és embertelenül bántak. Voltak, akiket élve megégettek vagy megnyúztak. Másokat megvakítottak vagy levágták az orrukat, a fülüket vagy éppen az ujjukat. Nem volt ritka, hogy a foglyaikat olyan kötéllel vezették, melyen volt egy horog, melyet a foglyok orrába vagy szájába akasztottak. Igen, Ninive rászolgált arra, hogy a sok vérontás miatt el legyen pusztítva!

[Kiemelt rész a 467. oldalon]

NÁHUM KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Az asszír főváros, Ninive elleni kijelentés

Nem sokkal azelőtt íródott, hogy Ninive elpusztult i. e. 632-ben

Jehova bosszút áll az ellenfelein (1:1–6)

Jehova kizárólagos odaadást vár el; bár lassú a haragra, semmiképpen sem tartja vissza a büntetést, ha az jogos

Senki sem állhat meg Jehova izzó haragjával szemben; előtte felszáradnak a tengerek, megrendülnek a hegyek, megolvadnak a dombok, és megemelkedik a föld

Jehova megbünteti a gonoszokat, ami szabadulást hoz azoknak, akik benne reménykednek (1:7–3:19)

Jehova erődítmény azoknak, akik rá támaszkodnak, de az ellenségeit megsemmisíti

Jó hírt kap Júda: a ’semmirekellők’ ki lesznek vágva, és az igaz imádatot semmi sem fogja többé hátráltatni

Jehova össze fogja gyűjteni az övéit, Ninive viszont le lesz tarolva, a harci szekerei pedig el lesznek égetve

A vérontó város büntetése az lesz, hogy kirabolják; senki és semmi nem tudja megmenteni; a harcosai olyanok lesznek, mint az asszonyok

Az Asszíria királyát érő csapás gyógyíthatatlan