NÁFIS

(feltehetően a ’lélek’ jelentésű alapszóból):

Ismáel 12 fia közül a felsorolásban a 11. (1Mó 25:13–16; 1Kr 1:29–31). Fejedelemként ő is egy ismáelita törzsnek állt az élén, amely róla kapta a nevét, és feltehetően azon a területen élt, amely K-en vagy ÉK-en határolta az Ígéret földjét. Saul napjaiban az izraelita Rúben és Gád törzse, valamint Manassé fél törzse, amelyek a Jordántól K-re éltek, sikeres háborút vívtak a hagriták és a szövetségeseik ellen, köztük Náfis törzse ellen. Sok jószágot zsákmányoltak, meg sok embert ejtettek foglyul (1Kr 5:10, 18–22). Miként azt néhány tudós is gondolja, lehetséges, hogy ezeket, a Náfis törzséből való foglyokat állították munkába nétineus szolgákként a szentélynél, és hogy a babiloni száműzetésből való visszatérés után az ő leszármazottaikat hívták Nefuseszim, vagy Nefuszim fiainak (Ne 7:46, 52; Ezs 2:43, 50).