NAFTALI

(küzdelmeim):

1. Jákob második fia, akit Ráhel szolgálója, Bilha szült neki Paddán-Arámban (1Mó 35:25, 26; 2Mó 1:1, 4; 1Kr 2:1, 2). Mivel Bilha a meddő úrnőjét, Ráhelt helyettesítette, az a saját fiának tartotta Naftalit, akárcsak annak édestestvérét, a bátyját, Dánt. Jóllehet Ráhel nővérének, Leának már négy fia volt akkor (1Mó 29:32–35), Ráhel ujjongott, amikor a szolgálója révén megszületett a második fia, és így kiáltott: „Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!” A fiának adott név, a Naftali ( jel.: ’küzdelmeim’) jól kifejezte, hogy mit érzett Ráhel a gyermek születésekor (1Mó 30:2–8).

Később maga Naftali négy fiút nemzett: Jahceélt (Jahciel), Gúnit, Jécert és Sillémet (Sallum) (1Mó 46:24; 1Kr 7:13). Amikor Jákob patriarcha a halálos ágyán elmondta fiainak, hogy mi fog történni velük „a napok befejező részében”, Naftaliról meglehetősen röviden beszélt, de jót mondott róla (1Mó 49:1, 2, 21).

2. Izrael törzse, mely Naftaliról kapta a nevét, és négy törzsi családból állt, melyek a fiaitól, Jahceéltől, Gúnitól, Jécertől és Sillémtől származtak (4Mó 26:48, 49). Úgy egy évvel azután, hogy az izraeliták elhagyták Egyiptomot, 53 400 húszéves és annál idősebb, hadra fogható férfi volt a törzsben (4Mó 1:42, 43). A pusztában Naftali törzse Ahira fejedelem vezetésével a hajléktól É-ra táborozott Áser és Dán törzse mellett. Dán háromtörzsenkénti beosztású táborának részeként Naftali utolsó volt a vonulási sorrendben Dánnal és Áserrel, és utóvédként fontos szerepet töltött be (4Mó 1:15, 16; 2:25–31; 7:78; 10:25–28).

A mintegy négy évtizeddel az Egyiptomból való kivonulás után tartott második népszámlálás idejére a törzsben levő életerős férfiak száma 45 400-ra csökkent (4Mó 26:50). A törzs többek között elveszítette Nahbit, a tíz kém egyikét, aki lehangoló hírekkel tért vissza, és elvette az izraeliták kedvét attól, hogy bemenjenek az Ígéret földjére (4Mó 13:14, 16, 31–33; 14:35–37).

Miután végül átkeltek a Jordánon, és Józsué vezetésével közreműködtek Jerikó és Ai bevételében, Naftali azok között a törzsek között volt, melyek az Ebál-hegy előtt ’álltak az átkozásra’ (Jzs 6:24, 25; 8:28, 30–35; 5Mó 27:13). Amikor eljött az ideje, hogy felosszák a földet örökségül a törzsek között, Pedáhel mint Naftali törzsének Istentől kijelölt képviselője is segített Józsuénak és Eleázárnak ebben (4Mó 34:16, 17, 28; Jzs 19:51).

Törzsi örökség: A Naftali törzsének kijelölt terület az Ígéret földjének é. részén helyezkedett el (5Mó 34:1, 2). K-ről a Galileai-tenger és a Jordán folyó határolta. Ny-ról egy szakaszon Áserrel volt határos. A Zebulonnak kijelölt terület Ny-ról és D-ről határolta Naftalit, Issakár pedig D-re feküdt tőle. (Vö.: Jzs 19:32–34.) Az a megjegyzés, hogy Naftali határa „a Jordánnál. . . Júdáig” tartott (Jzs 19:34), nyilván nem azt jelenti, hogy Júda törzsének területéig ért, mivel az jóval délebbre volt Naftalinál. A ’Júda’ megnevezés itt valószínűleg arra a Jordántól K-re levő területre utal, ahol Jáir családja lakott. Jáir az apai nagyanyja miatt Manasséhoz tartozónak számított ugyan (4Mó 32:41; Jzs 13:29, 30), de az apai nagyapja révén Júda leszármazottja volt (1Kr 2:5, 21, 22). Azt a területet tehát, melyet Jáir családja kapott, joggal lehet Júdának nevezni Jáir ősei miatt.

Naftali területén volt 19 megerősített város és azok települései (Jzs 19:35–39). Az egyik ilyen várost, Kedest a lévitáknak adták, és szentnek nyilvánították mint menedékvárost (Jzs 20:7, 9). Két másik várost, Hammatot (Hammot-Dór v. Hammon) és Kartánt (Kirjátaim) szintén a lévitáknak jelölték ki (Jzs 19:35; 21:6, 32; 1Kr 6:62, 76). Naftali további két városából, Bét-Semesből és Bét-Anátból nem űzték ki a kánaánitákat, hanem kényszermunkára fogták őket (Bí 1:33).

Ahol hajdanán Naftali törzse lakott, az hegyvidékes terület (Jzs 20:7), mégis termékeny föld. Különösen jól termő a Galileai-tengertől ÉNy-ra fekvő, háromszögletű síkság (Genezáret) és a Hula-medence. Mózes Naftalira mondott áldása talán a törzs örökségére vonatkozott. „Naftali elégedett a helyesléssel, és telve van Jehova áldásával. Végy birtokot nyugatra és délre!” (5Mó 33:23). A „nyugatra” szót ’tengernek’ (Kár.) vagy ’tónak’ (RS) is lehet fordítani, ezért a Galileai-tengerre is utalhat; a „délre” szó pedig Naftali legdélebbi részét jelölheti, mely ezzel a tengerrel határos. Az sincs kizárva, hogy a szöveg a Galileai-tengerre céloz ugyan, de így kellene szólnia: „Övé a tenger és annak halai” (Rbi8, lábj.).

A bírák idejétől a száműzetésig: Jákob a halálos ágyán mondott próféciájában ’kecses szarvasünőnek’ nevezte Naftalit (1Mó 49:21). Ezzel arra utalhatott, hogy a törzs fürge és ügyes lesz, ha harcról van szó, és a történelmük valóban ezt látszik igazolni. Naftaliból és Zebulonból tízezer férfi bátran jelentkezett Bárák felhívására, hogy harcoljanak a Sisera parancsnoksága alatt álló, jól felszerelt sereg ellen, és végül győzelem volt a jutalmuk. Nyilván maga Bárák is Naftali törzséből származott, mivel alighanem a Naftali területén levő Kedesben lakott (Bí 4:6–15; 5:18). Naftali törzse Gedeon bírót is támogatta a midiániták elleni harcban (Bí 6:34, 35; 7:23, 24).

Évekkel később 1000 vezér és még 37 000 harcos ment Naftaliból Hebronba, hogy Dávidot egész Izrael királyává tegyék. A távoli Issakárból, Zebulonból és Naftaliból is vittek ennivalót az eseményt kísérő lakmározáshoz (1Kr 12:23, 34, 38–40). Úgy tűnik, Dávid király vezetésével Naftali törzse jelentős részt vállalt Izrael ellenségeinek a leigázásában (Zs 68:zsf., 1, 27).

Néhány évtizeddel Izrael királyságának kettészakadása után I. Ben-Hadád szír király szorongatta Naftalit (1Ki 15:20; 2Kr 16:4). Úgy kétszáz évvel később, Péka uralkodása alatt Naftali lakosait III. Tiglát-Pilészer száműzetésbe vitte Asszíriába (2Ki 15:29). Csaknem egy évszázaddal az északi királyság megdöntése után Jósiás júdai király bátran elpusztította a bálványimádás eszközeit, eljutva egészen É-ra, Naftali asszír fennhatóság alatt álló, elnéptelenedett területeire is (2Kr 34:1–7).

Ézsaiás próféciája: Igen valószínű, hogy az Ézsaiás 9:1-ben az asszírok kezétől elszenvedett megaláztatásról van szó. Itt ezt olvassuk: „nem a homály fog uralkodni, mint amikor szorongatott helyzetben volt a föld, mint a régebbi időkben, amikor megvetően bántak Zebulon földjével és Naftali földjével.” Ézsaiás aztán utal rá, hogy később megdicsőítik azt, amivel megvetően bántak, „a tenger útját a Jordán vidékén, a nemzetek Galileáját”. Így folytatja: „A nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot lát. Akik a sötét árnyék földjén laktak, azokra világosság ragyog rá” (Ézs 9:1, 2). Máté pontosan ezeket a szavakat idézte (4:13–17), melyek Krisztus Jézusra, ’a világ világosságára’, valamint az ő tevékenységére lettek alkalmazva (Jn 8:12). Mivel Jézus a Naftali területén fekvő Kapernaumot ’a maga városává’ tette (Mt 4:13; 9:1), bizonyos értelemben Naftalihoz tartozónak lehetett tekinteni. Ennélfogva Jákob Naftalira vonatkozó prófétai szavait – „beszéde választékos” – ésszerű módon ugyancsak Jézusra alkalmazhatjuk (1Mó 49:21). Isten Fia valóban ’választékosan beszélt’, olyannyira, hogy még az elfogására küldött hivatalszolgák is így nyilatkoztak róla: „Soha senki nem beszélt még úgy, mint ez az ember” (Jn 7:46).

Látomásokban utalnak rá: Ezékiel látomásában a Naftalinak kijelölt területet Áser és Manassé fogta közre (Ez 48:3, 4), és a „Jehova van ott” nevű város egyik kapuja Naftaliról volt elnevezve (Ez 48:34, 35). János apostol szintén látomásban hallotta azt, hogy Naftali (szellemi) törzséből 12 000-en vannak elpecsételve (Je 7:4, 6).