NEBÁJÓT

Ismáel 12 fia közül az elsőszülött, és a főbb arab törzsek egyikének az alapítója (1Mó 25:13–16; 1Kr 1:29–31). Nebájót nővére, Mahalát (v. feltehetően Boszmát) hozzáment az unokatestvérükhöz, Ézsauhoz (1Mó 28:9; 36:2, 3). Nebájót leszármazottairól nem lehet megállapítani, hogy konkrétan hol laktak; feltehetően nomádok voltak, és beduinokként a nyájaikkal együtt vándoroltak. Ézsaiás idejében ’Kédár nyájai’ (Kédár Nebájót fivére volt) és „Nebájót kosai” együtt vannak megemlítve egy próféciában, amely elmondja, miként fognak ezek az állatok helyeselt áldozatokként Jehova oltárára jutni (Ézs 60:7).

Vannak tudósok, akik megpróbálták Nebájót leszármazottait a későbbi időkben élt nabateusokkal azonosítani, de ennek a véleménynek a bizonyítékai nem meggyőzőek.