NEBUSÁZBÁN

(akkád eredetű;  jel.: ’Ó, Nébó, szabadíts meg!’):

Ő volt a rabszárisz, vagyis az udvari tisztviselők feje Nabukodonozor seregében, amely i. e. 607-ben elpusztította Jeruzsálemet. Nebusázbán egyike volt azoknak a fejedelmeknek, akik utasítást adtak Jeremiás kiszabadítására (Jr 39:13, 14). Vagy Nebusázbán jelenik meg, és a címével utalnak rá, vagy egy másik embert is rabszárisznak neveznek abban a csoportban, amely leült a Középső kapuban, miután a babilóniaiak első ízben áttörték Jeruzsálem falát (Jr 39:2, 3).