NIKOLAUSZ

(a nép legyőzője):

1. A hét képesített férfi egyike, akiket a gyülekezet i. sz. 33 pünkösdje után az apostolok figyelmébe ajánlott, hogy nevezzék ki őket az étel szétosztására, hogy mindenki igazságos és méltányos bánásmódban részesülhessen a korai jeruzsálemi gyülekezetben. Hetük közül csak Nikolauszt nevezik ’antiókiai prozelitának’, amiből arra következtethetünk, hogy ő volt az egyetlen nem zsidó a csoportban. A többiek azért viseltek görög neveket, mivel ez még a zsidó származásúak között is megszokott volt (Cs 6:1–6).

2. ’Nikolausz szektáját’ (más néven a nikolaitákat) a gyülekezeteknek szóló hét levél közül kettőben is elítélik a Jelenések könyve 2. és 3. fejezetében. Az efézusi gyülekezet ’angyala’ dicséretet kapott, amiért gyűlölte „Nikolausz szektájának tetteit”, melyeket maga Krisztus Jézus is gyűlöl (Je 2:1, 6). A pergamoni gyülekezetben azonban voltak olyanok, akik ’erősen ragaszkodtak Nikolausz szektájának tanításához’, ezért felszólítást kaptak rá, hogy forduljanak el ezektől a tanításoktól, és tanúsítsanak megbánást (Je 2:12, 15, 16).

Azon kívül, amit itt a Jelenések könyve ír Nikolausz szektájáról, semmi mást nem tudunk róla, sem az elítélt gyakorlatairól és tanításairól, sem az eredetéről és kialakulásáról. Az „így” kötőszó, mely közvetlenül az arra való utalás után következik, hogy az izraeliták erkölcstelenkedtek és bálványimádást gyakoroltak ’Bálám tanítása’ következtében (Je 2:14, 15), talán némi hasonlóságot sejtet, de a Jelenések könyve különbséget tesz a két dolog között. Semmi sem indokolja, hogy a szektát Nikolausszal, az antiókiai kereszténnyel (1-es számmal jelzett) kössük össze – ahogy némelyik korai egyházi író tette –, csak mert ő az egyetlen ilyen nevű személy a Bibliában. Az sem támasztható alá, hogy valamilyen hitehagyott szekta azért vette fel az ő nevét, hogy igazolja tévelygését. Valószínűbb, hogy Nikolausz olyan, a Biblia által közelebbről be nem mutatott valaki volt, akiről ezt az Istennek nem tetsző mozgalmat elnevezték.