OLAJTARTALMÚ FA
(héb.: ʽéc seʹmen):
Nem tudni biztosan, hogy milyen fával azonosítható. A héber kifejezés egy ’kövér’ fára utal, vagyis olyan fára, amely gazdag olajban vagy más hasonló anyagban. Már régóta úgy gondolják, hogy az ezüstfával (Elaeagnus angustifolia) azonos. Ez egy kis fa vagy cserje, amely elterjedt Palesztinában. A levelei ezüstösen zöldek, hasonlóak az olajfáéihoz, és a fa olyan termést hoz, amelyből olajat nyernek, de ennek az olajnak sokkal rosszabb a minősége, mint az olajfáé. Jóllehet kemény gesztje finom erezetű, és jó alapanyag a fafaragáshoz, aligha felel meg annak a leírásnak, amelyet az 1Királyok 6:23, 31–33 ad az ’olajtartalmú fáról’. Ott azt olvashatjuk, hogy a templom építésekor a két, 4,5 m magas kerubot, valamint a szentek szentjének az ajtóit és a templom főbejáratának a ’négyszögletes’ ajtófélfáit „olajtartalmú fából” készítették. Az ezüstfa túl kicsinek tűnik ahhoz, hogy megfeleljen ezeknek a feltételeknek.
A Károli-fordítás és a Katolikus fordítás az 1Királyok 6:23-ban olajfát ír. Vannak, akik azt feltételezik, hogy a kerubokat több darabból készítették, amelyeket aztán összeillesztettek, ugyanis az olajfa rövid törzséből nem lehet nagy fadarabokat nyerni. De mivel a Nehémiás 8:15 külön említi az olajfát és az olajtartalmú fát, ez alighanem kizárja az előbb említett feltételezést.
Ezért néhány tudós úgy véli, hogy az aleppóifenyőről (Pinus halepensis) van szó, amelyet szerintük lehetett olajtartalmú fának nevezni, ugyanis kátrányt és terpentint nyernek belőle. Ez a fenséges fenyő az egyik legismertebb örökzöld növény Palesztinában, és vannak bizonyítékok, amelyek arra mutatnak, hogy Jeruzsálem környékén egykor egy nagy erdő volt, amelyben ilyen fák voltak. Az aleppóifenyő 20 m magasra nő, sima, szürke kérge van, világoszöld tűlevelei és vörösesbarna tobozai. Gesztjéről azt mondják, majdnem olyan jó, mint a cédrusé. Ennélfogva ez a fa megfelelhetett a templomépítés feltételeinek, de mivel nincs olyan bizonyíték, amely ezt megerősítené, ezért az Új világ fordítás a héber kifejezést egyszerűen csak „olajtartalmú fának” adja vissza.
Az olajtartalmú, vagyis olajban gazdag fa ágait az olajfának, a mirtuszfának és a pálmafának az ágaival együtt használták fel Jeruzsálemben a lombsátorünnepen (Ne 8:15). Az olajban gazdag fa ezenkívül azok között a fák között van, amelyekről Ézsaiás helyreállítási próféciája azt jövendöli, hogy majd ékesítik a pusztát (Ézs 41:19).