OFÍR

1. Sém leszármazottja Arpaksád, Séla, Éber és Joktán vonalán; Joktán 13 fia közül a 11. (1Mó 10:22–29; 1Kr 1:17–23). Ofír feltehetően úgy 200 évvel Ábrahám előtt született, aki Ofír apai nagybátyjának, Pélegnek volt a leszármazottja (1Mó 10:25; 11:18–26). Ofír a fivéreihez hasonlóan, úgy tűnik, feje volt egy szemita törzsnek, amelyet Noé leszármazottai közé számítottak a „családjuk és nyelvük szerint az ő földjükön, nemzetenként” (1Mó 10:31, 32). Ha szeretnéd megtudni, hol lehetett Ofír földje, ahol végül ez a törzs letelepedett, lásd a 2-es számmal jelzettet.

2. Egy hely, amely arról volt ismert, hogy sok arany van ott, méghozzá a legjobb minőségű. Ezért már Jób idejében (kb. i. e. 1600-ban) is ’Ofír aranyát’ a ’porban lévő értékes érccel’ és a ’színarannyal’ társították (Jób 22:24; 28:15, 16). A Zsoltárok 45:9 arról ír, hogy a királyné értékes ofíri aranyba van öltözve, az Ézsaiás 13:11, 12 pedig Babilon ellen szóló kijelentésében az ofíri arany viszonylagos ritkaságával szemlélteti, milyen kevés lesz a zsarnok Babilonban a város eleste után.

Dávid 3000 talentum ofíri aranyat (melynek értéke 1 156 050 000 dollár) adományozott a templom építésére (1Kr 29:1, 2, 4). Később Dávid fiának, Salamonnak a kereskedőhajó-raja 420 talentum arannyal tért vissza Ofírból (1Ki 9:26–28). A 2Krónikák 8:18-ban található párhuzamos beszámoló 450 talentumot ír. Néhány tudós szerint ez a különbség abból adódhatott, hogy az ábécé betűit használták számokként, és egy ókori másoló az 50-es számot jelképező héber nún (נ) betű helyett véletlenül a 20-as számot jelképező káf (כ) betűt írta, vagy fordítva. A bizonyítékok azonban arra mutatnak, hogy a Héber Iratokban minden számot kiírtak, és nem betűkkel jelölték azokat. Valószínűbb magyarázat tehát az, hogy mindkét szám helyes, vagyis a bruttó összeg 450 talentum, amelyből a tiszta nyereség 420 talentum volt.

1946-ban ennek az Ofírból hozott aranyról szóló, bibliai beszámolónak a megerősítéseként a Tel-Aviv-Jaffától ÉK-re folytatott ásatásokon napvilágra került egy cserépdarab. Ezen volt egy felirat, amely a következőket mondta: „harminc sekel ofiri arany Bét-Hórónnak” (Magnus Magnusson: Ásóval a Biblia nyomában. Budapest, 1985, Gondolat, 117. o.).

Azontúl, hogy nagy mennyiségű arany volt Ofírban, innen hozott Salamon „almuggimfát” és értékes köveket is (1Ki 10:11; 2Kr 9:10). Ám úgy száz évvel később, amikor Josafát király hajókat akart küldeni erre a földre, katasztrófa lett a vége, mivel ’Társis-hajói’ összetörtek Ecjon-Geberben, az Akabai-öböl zugában (1Ki 22:48; lásd: TÁRSIS 4.).

Elhelyezkedése: Ofír pontos elhelyezkedését ma már nem lehet biztosan meghatározni. Több olyan hely is van, ami szóba jöhet, és ezek közül hármat különösen előnyben részesítenek: India, Arábia és ÉK-Afrika – mindegyik területre el tudott jutni egy Ecjon-Geberből, a Vörös-tenger k., benyúló részének a zugából induló hajóraj. Ami Indiát illeti, minden termék megtalálható ott azok közül, amelyeket Salamon és Hírám hajói szállítottak. Josephust, Jeromost és a Septuagintát is felsorakoztathatnánk annak alátámasztására, hogy Ofír India volt. Másrészről viszont akik úgy tartják, hogy Ofír ÉK-Afrikában volt, Szomália közelében, a Vörös-tenger alsó végénél, kiemelik, hogy ez egy sokkal közelebbi forrása lehetett az összes behozott árucikknek, mint India.

Ám a vélemények túlnyomórészt azt az elképzelést támogatják, hogy Ofír DNy-Arábiában volt, Jemen közelében. Ennek a nézetnek a bizonyítását arra az előzményre alapozzák, hogy Joktán fiának, Ofírnak a leszármazottai az Arab-félszigeten telepedtek le más testvértörzsekkel, Sába és Havila leszármazottaival együtt (1Mó 10:28, 29). A Sába királynőjének látogatásáról (ő feltehetően D-Arábiából jött) szóló beszámoló két olyan hivatkozás közé van beékelve, amely Salamonnak az Ofírral való kereskedelmi kapcsolatáról szól (1Ki 9:26–10:11).