PALOTA

Királyi rezidencia; néha egy fejedelem vagy egy hatalommal bíró, gazdag ember tágas, díszes lakóháza (Dá 4:4; Lk 11:21; lásd: KORMÁNYZÓI PALOTA). Sok esetben a palota szó egyik héber megfelelőjével, a hé·khálʹ szóval utaltak a templomra, vagyis a Szuverén Úrnak, Jehovának a lakhelyére (1Sá 1:9; 1Ki 6:3; Ezs 5:14; Dá 5:3). Az ókori paloták gyakran várszerű erődök voltak, amelyeknek lőrésekkel ellátott falai és masszív kapui voltak (Ne 1:1; Esz 1:2). A palotákhoz szokás szerint hatalmas udvarok és fenséges kertek tartoztak, amelyek hozzájárultak ezeknek az épületeknek a királyi pompájához és szépségéhez (Esz 1:5).

A Bibliában szó esik asszír (Ná 1:1; 2:6), babiloni (2Ki 20:18; 2Kr 36:7; Ézs 39:7; Dá 1:4; 5:5) és perzsa (Ezs 4:14; Esz 7:7, 8) palotákról. Babilon palotáit ’a gyönyör palotáinak’ nevezték (Ézs 13:22). Az ókori világ egyik legimpozánsabb palotáját Salamon építette. A palota fenséges voltára következtethetünk abból is, hogy mennyire lenyűgözte Sába királynőjét (1Ki 10:4, 5).

Salamon palotáját a templomtól D-re, a Mórija hegyén emelték, és ez a palota csak egyike volt az itt épült sok kormányzati épületnek, amelyeknek az építése összesen mintegy 13 évig tartott. A királyi épületek együtteséhez tartozott a Libanon-erdő ház, az oszlopcsarnok és a tróncsarnok. A király palotáján kívül volt még külön egy ház, amelyet a fáraó lányának, Salamon számos feleségei egyikének építettek (1Ki 7:1–8).

Nagyon kevés leírás van Salamon palotájáról, ahhoz képest, hogy mennyi mindent írtak a templomról, amely olyan volt, mint egy palota. De az alapkövek mérete arra enged következtetni, hogy Salamon palotája impozáns épület lehetett. A kövek nyolckönyöknyi (3,6 m) vagy tízkönyöknyi (4,5 m) hosszúak voltak, és minden bizonnyal arányos volt a szélességük és a magasságuk is, tehát több tonnát nyomhattak ezek a kövek. A falak külső és belső oldala is értékes kövekből épült, amelyeket gondosan méretre fűrészeltek (1Ki 7:9–11; vö.: Zs 144:12).

A 45. zsoltár írója Salamon palotájának a díszeire és bútorzatára gondolhatott, amikor ’a fenséges elefántcsont palotára’ utalt. Pál apostol e zsoltár szavait Jézus Krisztusra, az égi Királyra vonatkoztatja (Zs 45:8, 15; vö. a Zs 45:6, 7-et a Héb 1:8, 9; Lk 4:18, 21-gyel).