PERIZITÁK

Egyike azoknak a törzseknek, amelyek Kánaán földjén laktak még azelőtt, hogy az izraeliták elfoglalták (1Mó 13:3–7; 34:30; 2Mó 3:8, 17). Nincsenek megemlítve az özönvíz utáni 70 család felsorolásában, amelyben szerepelnek a „kánaániták családjai”-nak a nevei (1Mó 10:15–18). Származásuk ismeretlen.

A periziták egyike voltak azoknak a törzseknek, amelyeknek a földjét Isten Ábrahám magvának ígérte (1Mó 15:18–21; Ne 9:7, 8). Amikor az izraeliták meghódították az Ígéret földjét, a periziták Kánaán hegyvidékén éltek (Jzs 11:3). Júda törzse birtokba vette a számára kijelölt részt, amihez Bézekben – vélhetően Jeruzsálemtől Ny-ra – legyőzte a perizitákat és a kánaánitákat (Bí 1:4, 5; Jzs 24:11). Miután Kánaán földjét felosztották az izraeliták, néhány perizita Efraim és Manassé területén maradt (Jzs 17:15–18).

A periziták egyike voltak annak a 7 népes és erős nemzetnek, amelyekkel kapcsolatban Jehova többször is megparancsolta Izraelnek, hogy irtsa ki, amikor belép az Ígéret földjére. Semmilyen szövetséget vagy házassági szövetséget nem volt szabad kötniük velük, és nem volt szabad kegyesnek lenniük velük (2Mó 23:23, 24; 33:2; 34:11–13; 5Mó 7:1–3; Jzs 3:10). Az izraeliták azonban nem végezték ki őket, így a jövendölésnek megfelelően a periziták csapdának bizonyultak Izrael számára (5Mó 7:4; 20:17, 18; Bí 3:5, 6).

Salamon idejében néhány megmaradt perizita kényszermunkára lett kötelezve (1Ki 9:20, 21; 2Kr 8:7, 8). Ezsdrás azt tapasztalta, hogy a babiloni száműzetésből visszatért zsidók házassági szövetségre léptek velük. A tanácsára azonban ezek a zsidók elbocsátották az idegen feleségeket (Ezs 9:1, 2; 10:11, 12, 44). A Biblia később már nem említi a perizitákat.