FRÍGIA

Ország, illetve vidék Kis-Ázsia középső részén. Földrajzi határai az évek folyamán sokszor megváltoztak, ezért nehéz behatárolni a területét adott időszak nélkül. Az első században „Frígia” a Galácia és Ázsia nevű római tartományok szárazföldi részét képezte, magában foglalva a Taurus-hegységtől É-ra lévő fennsíkot, a K-en húzódó Halüsz folyótól a Ny-on található Hermosz és Meandrosz folyók felső völgyeiig. Pál apostol legalább két útja során átutazott Frígia egyes területein (Cs 16:6; 18:23; 19:1).

Az általánosan elterjedt nézet szerint a frígek Trákiából vándoroltak el az i. e. második évezred vége felé, és uralmuk alá vonták a Taurus-hegységtől É-ra, s a Halüsz folyótól az Égei-tengerig terjedő Közép- és Ny-Kis-Ázsia nagy részét. A régészeti bizonyítékok feltárják, hogy a frígek fővárosa Gordion volt, jelentős uralkodóik egyike pedig Midász király. Az ókori frígek vallásának egyik figyelemre méltó vonása egy anyaistennő (Rheia-Kübelé) imádata volt.

Frígia ny. tájéka a pergamoni Attalida-királyok fennhatósága alá került. Ebből a királyságból jött létre az Ázsia nevű római tartomány, ám dk. részét gyakran ázsiai Frígiaként emlegették. (Lásd: ÁZSIA.) Frígia keletebbre eső területén Galácia királya uralkodott, s ez a vidék végül a Galácia nevű római tartományba olvadt. Ezt a k. területet olykor galáciai Frígiának nevezték; Pizidiától É-ra, Likaóniától pedig ÉNy-ra helyezkedett el. Az író szemszögétől, valamint az adott időszaktól függően Antiókiát és Ikóniumot a frígiai városok közé sorolhatták, igaz, gyakran az előbbit Pizidiához, míg az utóbbit Likaóniához kötötték (Cs 13:14; lásd: ANTIÓKIA 2.; IKÓNIUM).

Frígia lakosai közt számos zsidó volt; a szír szeleukida uralkodók ösztönözték őket a letelepedésre. Josephus szerint III. Antiokhosz (i. e. 223–187) „Mezopotámiából és Babylónból kétezer zsidó családot” telepített le Lüdiába és Frígiába „minden szükséges felszereléssel”, hogy helyreállítsa a lázadók miatt kialakult ottani helyzetet (A zsidók története. XII. könyv, 3. fej., 4.). Zsidók bizonyára továbbra is nagy számban éltek Kis-Ázsiában a római uralom alatt. I. sz. 33 pünkösdjén zsidók is jelen voltak Jeruzsálemben ’Ázsia tartományból, Frígiából és Pamfíliából’ (Cs 2:9, 10).

Második misszionáriusi útján Pál és a társai ÉNy felé haladva keresztülszelték Ciliciát és Likaóniát, majd átmentek „Frígián és Galácia vidékén. . ., mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban szólják a szót” (Cs 15:41; 16:1–6). Így tehát a régi Frígia k. tájékára léptek (mely Pál idejében már a galáciai Frígia volt), de ahelyett, hogy Ny felé Ázsia tartományon (mely magában foglalta az ázsiai Frígiát) át folytatták volna az útjukat, É-ra, Bitínia tartománya felé mentek, majd Ny-ra Troászba.

Pál harmadik misszionáriusi útja a galáciai és az ázsiai Frígián át vezetett. Elhagyva a pizidiai Antiókiát, „sorra bejárta a helységeket Galácia és Frígia vidékén” (Cs 18:23). A beszámoló elmondja azt is, hogy „átment a szárazföld belsejében fekvő vidékeken”, majd leért az Égei-tenger partján fekvő Efézusba (Cs 19:1). Úgy tűnik, Pál nem a főútvonalon utazott oda, lefelé menve a Lükhosz folyó völgyében, és elhaladva néhány frígiai város, Laodicea, Kolosszé és Hierápolisz mellett (Kol 2:1; 4:13), hanem egy jóval közvetlenebb utat választott, mely valamelyest északabbra volt. (Lásd: KOLOSSZÉ.)