OSZLOP

Egy függőleges építészeti elem, egy pillér, vagy bármi, ami hasonlít egy tartóoszlopra.

A Közel-Keleten az ókori népek hamis vallásához hozzátartozott, hogy szent oszlopokat állítottak fel; nagyon valószínű, hogy fallikus jelképek is voltak köztük. Amikor az izraeliták beléptek az Ígéret földjére, meg kellett semmisíteniük ezeket a szent oszlopokat, illetve nem volt szabad felállítaniuk ilyeneket (5Mó 7:5; 16:22). Időnként azonban felvették az idegen népek vallásait, és nekik is lettek szent oszlopaik (1Ki 14:23; 2Ki 3:2; lásd: SZENT OSZLOP).

A Héber Iratok arról ír, hogy emlékmű gyanánt oszlopokat és köveket állítottak fel, de ennek semmi köze nem volt az oszlopok helytelen használatához, melyet Isten gyűlöl. Ezek az oszlopok nem bálványimádati céllal készültek, és nemi szervek jelképei sem voltak. Az volt a szerepük, hogy történelmi jelentőségű tettekre vagy eseményekre emlékeztessenek.

Jákob kétszer is állított fel kőoszlopot Bételben. Mindkétszer az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy Jehova különleges módon bánt vele azon a helyen (1Mó 28:18, 19, 22; 31:13; 35:14, 15). Az az oszlop, melyet Jákob Ráhel sírja fölé emeltetett, minden bizonnyal kőből készült, és még Mózes napjaiban is létezett (1Mó 35:19, 20). Amikor az izraeliták elfogadták Isten törvényét, melyet Mózes által adott nekik, Mózes épített egy oltárt és „tizenkét oszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően” (2Mó 24:4). Ehhez hasonlóan Józsué is adott utasítást kövekkel kapcsolatban, melyek a törzseket jelképezték, bár a beszámoló ezeket nem nevezi oszlopnak. Ezek emlékeztetőül szolgáltak az izraelitáknak, és arra is lehetőséget adtak, hogy az apák elmagyarázzák a fiaiknak, mit jelent a tizenkét kő (Jzs 4:1–9, 20–24).

Szintén egy követ (sokszor egy oszlopot) állítottak fel akkor is, amikor egy szövetséget vagy egy győzelmet akartak jelképezni (1Mó 31:44–53; Jzs 24:26; 1Sá 7:10–12). Miután Saul király legyőzte az amálekitákat, „emlékművet emelt magának” Kármelben (1Sá 15:12). Az itt szereplő héber szót „emlékmű”-nek fordítják, ám gyakorta úgy adják vissza, hogy „kéz”. Ez a szó található a 2Sámuel 18:18-ban is az Absolon által felállított ’oszloppal’ kapcsolatban, melyet „Absolon-emlékműnek” neveztek (ÚV, AT, RS), ennélfogva nyilvánvaló, hogy Saul egy győzelmi emlékművet vagy oszlopot emeltetett. (Vö.: Ézs 56:5; lásd: ABSOLON.)

Az Ézsaiás 19:19-ben szereplő prófécia talán egy olyan oszlopról ír, melyet emlékműként emeltek. A prófécia az i. e. VIII. században íródott, és a Jeruzsálem i. e. 607-es pusztulását követő körülményekről szól. Néhányan azok közül a zsidók közül, akiket a babilóniaiak az országban hagytak, Egyiptomba menekültek, és egyiptomi városokban laktak, ahogy az az Ézsaiás 19:18-ban meg lett jövendölve (Jr 43:4–7; 44:1). Ezért az az ígéret, hogy „egy oszlop [lesz] Jehovának” Egyiptom határa mellett, sok szövegmagyarázó szerint azt jelenti, hogy Egyiptomban odafigyelnek Jehovára, vagy megemlékeznek róla, függetlenül attól, hogy volt-e szó szerinti oszlop, vagy sem. (Vö.: Ézs 19:20–22.)

Tartóoszlopok: A bibliai utalások és a régészeti felfedezések azt mutatják, hogy a Közel-Keleten fa-, kő- és téglaoszlopokat használtak tartóelemekként. A tetőgerendákat vagy egy épület felső emeleteit rendszerint oszlopok tartották (Pl 9:1; Bí 16:25, 29; 1Ki 7:2). A fa- vagy téglaoszlopoknak általában kőalapzatuk volt. Salamon Libanon-erdő házában cédrusoszlopsorok voltak; ezek tartották a gerendákat és a felső szobákat. Valószínűsíthető, hogy az épület neve vagy onnan származik, hogy a cédrusokat Libanonból hozatták, vagy onnan, hogy a sok oszlop egy erdőre hasonlított. A közelben lévő oszlopcsarnok is feltehetőleg a rengeteg oszlopáról volt ismert, bár a beszámolóból nem derül ki, hogy hány darab volt belőlük, vagy hogy miből készültek (1Ki 7:1–6; vö.: Ez 40:16, 48, 49). Ahasvérus palotájának az udvarában márványoszlopok voltak (Esz 1:6).

Salamon templomában a csarnok előtti két hatalmas rézoszlop volt a legkiemelkedőbb, ezeket Jákinnak és Boáznak hívták (1Ki 7:15; 2Ki 25:17; Jr 52:21; lásd: OSZLOPFŐ). A J. Douglas által szerkesztett New Bible Dictionary (1985, 941. o.) szerint a király ünnepi alkalmakkor az egyik oszlopnál szokott állni, de ezt a kijelentést nem lehet megerősíteni, mivel a Biblia mindössze annyit ír, hogy a király „az oszlopánál állt a bejáratnál” (2Kr 23:13; 2Ki 11:14; 23:3). Lehet, hogy a belső udvar bejáratánál állt, vagy egy másik magasabban lévő helyen, ahonnan a néphez szólhatott.

A hajléknál kisebb oszlopok voltak: négy akáciafából készült oszlop a szenthely és a szentek szentje közti függönyt tartotta, öt pedig a leplet a bejáratnál (2Mó 26:32–37). 60 másik oszlop tartotta az udvar körüli, lenből készült kárpitokat és az udvar kapujában lévő leplet (2Mó 27:9–16).

A jelek szerint kicsi, díszes ezüstoszlopok tartották Salamon gyaloghintójának tetejét (Én 3:9, 10).

Jelképes értelem: A tartóoszlopok az alapanyaguk és a rendeltetésük miatt találó jelképei az erős támasznak. Azt szemléltetik, hogy valaki vagy valami biztosan megtart valamit. A keresztény gyülekezetet úgy nevezik, hogy „az igazság oszlopa és támasza”, mivel megtartja az igazságot, szemben a vallási tévhitekkel (1Ti 3:15). Jakab, Kéfás és János „oszlopnak látszottak” a korai gyülekezetben; szilárdan álltak, és a gyülekezet erős támaszainak bizonyultak (Ga 2:9). Azok a keresztények, akik győznek, oszloppá lesznek téve az Isten „templomában”, és állandó helyük lesz a szellemi épületben (Je 3:12). Az oszlop szilárdságának a gondolata jelenik meg akkor is, amikor egy erős angyal lába oszlopokhoz van hasonlítva a Szentírásban (Je 10:1). A fiatal Sulamit kedvesének, a pásztorfiúnak a lába ’márványoszlopokhoz’ van hasonlítva a szépsége és az ereje miatt (Én 5:15).

Mennyi ideig volt Izrael táborában a csoda útján megjelenő felhő- és tűzoszlop?

Jehova csoda útján vezette ki az izraelitákat Egyiptomból, és mutatott nekik irányt a pusztában: „előttük ment, nappal felhőoszlopban. . ., éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik” (2Mó 13:21). Nem két oszlopról volt szó, hanem egy ’tűz- és felhőoszlopról’, mely nappal felhőként, éjjel pedig tűzként volt látható (2Mó 14:24). Amikor az egyiptomiak üldözőbe vették az izraelitákat, az oszlop az izraeliták mögé került, és talán fal gyanánt szétterült (Zs 105:38, 39). Az egyiptomiak felőli oldalon sötétség volt, míg az izraeliták oldalán világosság (2Mó 14:19, 20). Amikor elkészült a hajlék, a fölötte lévő felhőoszlop jelezte, hogy Jehova ezen a szent helyen tartózkodik (2Mó 40:35). Az oszlop Jehovát képviselte, Jehova az oszlopból beszélt (4Mó 14:14; 12:5; Zs 99:7). Az oszlopról az utolsó történelmi feljegyzés közvetlenül azelőtt készült, hogy Izrael belépett az Ígéret földjére (5Mó 31:15). Amikor letelepedtek a földjükön, már nem volt szükség arra, hogy vezesse őket, ahogyan azt a vándorlásuk idején tette. (Vö.: 2Mó 40:38; Ézs 4:5.)

Lásd még: KÍNOSZLOP.