SZUROK

A bitumen nyúlós, folyékony formája; szénhidrogének sötét színű elegye, hasonló a kátránynak nevezett anyaghoz. (Lásd: BITUMEN.) A héber zeʹfeth szó fordítása.

A szurok rendkívül gyúlékony, és ha nem táplálják nagy mennyiségű levegővel, amikor ég, akkor nagyon füstöl. Az a leírás, hogy Edom patakjai szurokkal lesznek megtöltve, a föld ’égő szurokká’ válik, és időtlen időkig felszáll a füstje, kiválóan jelképezi a mindent elsöprő pusztítást (Ézs 34:9, 10). Abban is segítettek ezek a versek, hogy azonosítani tudják, milyen anyagról van szó: Edom a Holt-tenger közelében volt, és még napjainkban is partra mos bitumendarabokat a tenger, amelyek nyilván a tenger alatt lévő lelőhelyekből származnak.

A 2Mózes 2:3 szerint az a papiruszláda, amelybe Mózest rejtették „bitumennel és szurokkal” volt bekenve. A zsidó szövegmagyarázó, Rasi szerint ez azt jelenti, hogy kívülről bitumennel volt bekenve, belülről pedig szurokkal. Vagy azt is jelentheti, hogy ugyanazon anyag két különböző formájának keverékével kenték be. Például W. M. Thomson szerint a 2Mózes 2:3 „feltárja azt a módszert, amellyel a bitument készítették. Az a formája, mely az országban fellelhető, könnyedén megolvad magától is, de ha lehűtik, akkor olyan törékeny, mint az üveg. Olvasztáskor össze kell keverni kátránnyal, ez így egy kemény, üveges, gyantaszerű, vízhatlan anyagot eredményez” (J. Grande [átd.]: The Land and the Book. 1910, 200. o.). A görög Septuaginta egyetlen kifejezést használ a szurokkal kapcsolatban, ez az a·szphal·toʹpisz·sza, mely az aszfalt és szurok elegyét jelenti. A Közel-Kelet egyes részein a szurkot még napjainkban is használják bizonyos vitorlás hajók készítésekor.