KIRÁLYNŐ, KIRÁLYNÉ

A királynő egy uralkodói cím, amelyet királyi rangban uralkodó nők kapnak. A királyné ugyancsak egy cím, amelyet a király felesége kap. A Biblia ezekkel a címekkel leggyakrabban olyan nőkre utal, akik Izrael és Júda királyságának a határain túl éltek. A héber mal·káʹ szó fejezi ki a legjobban a királynő vagy királyné szó jelentését. Bár Keleten ritka volt, hogy egy nő uralkodói hatalommal bírt, Sába királynőjének ilyen hatalma lehetett (1Ki 10:1; Mt 12:42). A Keresztény Görög Iratokban a ba·sziʹlisz·sza szót fordítják „királynő”-nek, ez a „király” szó nőnemű alakja. A Szentírás például Etiópia királynőjét, a kandakét illeti ezzel a címmel (Cs 8:27).

A Héber Iratokban a mal·káʹ szót többnyire királyné értelemben használták, egy idegen hatalom élén álló király első számú feleségére utaltak vele. Vásti, Perzsia királyának, Ahasvérusnak a főfelesége, királyné volt, nem királynő. Az ő helyére került a zsidó Eszter, így lett Eszterből királyné. Eszternek ugyan királynői méltósága volt, de nem volt társuralkodó (Esz 1:9, 12, 19; 2:17, 22; 4:11). Bármilyen hatalma volt is, csak a király jóváhagyásával lehetett. (Vö.: Esz 8:1–8, 10; 9:29–32.)

Izraelben: Néhány fordítás „királyné”-nak adja vissza a héber geví·ráʹ szót, de ennek a szónak a pontosabb jelentése: ’úrnő’. Úgy tűnik, azokban az esetekben, ahol a Biblia ezt a címet használja, főként a király anyjára vagy nagyanyjára utalnak vele. Ezeknek az asszonyoknak királynét megillető tisztelettel adóztak, így például Jezabelnek is, aki Izrael királyának, Jórámnak volt az anyja (2Ki 10:13). Amikor Salamont az anyja felkereste egy kéréssel, a király meghajolt előtte, és trónt hozatott neki a jobbjára (1Ki 2:19). A király megfoszthatta az ’úrnőt’ a méltóságától. Ez történt Maákával, Júda királyának, Asának a nagyanyjával is, akit a király azért fosztott meg „úrnői” méltóságától, mert egy borzalmas bálványt készített a szent rúd számára (1Ki 15:13).

Izrael és Júda királyságában nő nem lehetett törvényesen államfő (5Mó 17:14, 15). Izrael gonosz királyának, Ahábnak és a feleségének, Jezabelnek volt egy lánya, Atália. Ez az asszony – miután meghalt a fia, Aházia, aki Júda királya volt – megölte a királyság minden örökösét, kivéve Aházia fiát, Joást, mert őt Aházia nővére, Jehoseba elrejtette. Atália ekkor hat éven át uralkodott törvénytelenül, míg ki nem végezték Jójada főpap parancsára (2Ki 11:1–3, 13–16).

Babilonban: Csak férfiak kerülhettek trónra Babilonban. A Dániel 5:10-ben szereplő „királyné” (arámi: mal·káʹ) Belsazárnak valószínűleg nem a felesége, hanem az anyja volt, ami abból is látszik, hogy jól tudta, mi történt Nabukodonozornak, Belsazár nagyapjának az idejében. Anyakirálynéként királynői méltósága volt, és mindenki nagyra tartotta, még Belsazár is.

Egyiptomban: Az államfők Egyiptomban eleinte férfiak voltak. A nők csak „királynék” lehettek. Tahpeneszt, a fáraó feleségét az 1Királyok 11:19 „úrnő”-nek nevezi. Hatsepszut csak azért uralkodott királynőként, mert nem volt hajlandó átadni régensi hatalmát, amikor az örökös, III. Thotmesz elérte a felnőttkort. Hatsepszut halála után III. Thotmesz eltávolított, illetve megsemmisített minden olyan emlékművet, amely ehhez az asszonyhoz kapcsolódott. Később azonban, amikor a ptolemaida (makedón) dinasztia volt hatalmon Egyiptomban, voltak királynők is.

A hamis imádatban: Jeremiás napjaiban a hitehagyott izraeliták elhagyták Jehovát, az igazi Királyukat, és bálványimádó módon „az egek királynőjének [héb.: meleʹkheth]” lepényeket készítettek, italfelajánlásokat öntöttek és áldozati füstöt füstölögtettek (Jr 7:18; 44:17, 18; lásd: EGEK KIRÁLYNŐJE).

A Jelenések 18:7 Nagy Babilonról azt írja, hogy azzal büszkélkedik, hogy ’királynőként [gör.: ba·sziʹlisz·sza] ül’, méghozzá ’népeken, tömegeken, nemzeteken és nyelveken’ (Je 17:15). Úgy tartja fenn hatalmát, hogy erkölcstelenkedik a földi uralkodókkal, ahogy azt sok királynő tette a múltban (Je 17:1–5; 18:3, 9; lásd: NAGY BABILON).

Az égi „királyné”: Mivel a Héberek 1:8, 9 a Zsoltárok 45:6, 7-ből vett szavakat Krisztus Jézusra vonatkoztatja, ezért valószínű, hogy a Zsoltárok 45:13-ban szereplő „király leánya” prófétai értelemben Krisztus menyasszonyára utal. Ennélfogva a Zsoltárok 45:9-ben említett „királyné” (héb.: sé·ghálʹ) a Nagy Királynak, Jehovának a felesége lehet. Jehova azonban nem ennek a „királyné”-nak, hanem Jézus Krisztusnak és Krisztus földről megváltott 144 000 társának ad hatalmat arra, hogy királyokként uralkodjanak (Je 20:4, 6; Dá 7:13, 14, 27).