RABSAKÉ

(akkád eredetű; jelentése valószínűleg: ’főpohárnok’):

Egy kiemelkedő asszír tisztviselőnek a címe (2Ki 18:17). Az asszír királynak, III. Tiglát-Pilészernek egy épületen lévő felirata a következőket jelenti ki: „Elküldöttem tisztemet, a rab-saq-ot, Tyrusba” (Vigouroux: A Biblia és az ujabb fölfödözések. 153. o.). A British Museumban is található egy tábla Assur-bán-apli király feliratával, amelyen ez áll: „Megparancsoltam, hogy csatlakozzon előző (egyiptomi) (harci) seregemhez a rabsaq tisztviselő” (ANET. 282., 296. o.).

Miközben Szanhérib asszír király ostrom alá vette a Júda területén lévő Lákis erődítményét, Jeruzsálem ellen küldött egy nagy haderőt, amely a fővezér, vagyis a tartán parancsnoksága alatt állt. A tartánnal ment két másik magas rangú tisztviselő is, a rabszárisz és a rabsaké (2Ki 18:17; a teljes beszámoló megtalálható az Ézs 36. és 37. fejezetében is). E három asszír magas rangú tisztviselő közül a rabsaké volt a fő szószóló, amikor megpróbálták rábírni Ezékiás királyt, hogy adja meg magát (2Ki 18:19–25). A három férfi megállt a felső tó vízvezetékénél. Ez a rabsaké, akinek nem tudjuk a nevét, folyékonyan beszélt héber és szír nyelven. Ezékiás királyt szólította, méghozzá héberül, de Ezékiás három tisztviselője ment ki hozzá. Ezékiás király tisztviselői megkérték a rabsakét, hogy szírül beszéljen velük, ne a zsidók nyelvén, mivel a falon levő nép hallja, amit mond (2Ki 18:26, 27). A rabsaké propagandájának azonban ez épp megfelelt. Azt akarta, hogy az emberek hallják a mondanivalóját, ugyanis el akarta bátortalanítani őket. Sőt, még hangosabban beszélt héberül; szavaival azt akarta elérni, hogy rettegjen a nép, megtévesztő ígéreteket, hazugságokat mondott, gyalázkodott és gúnyolta Jehovát. A népnek érvelt, hogy fordítson hátat Ezékiás királynak, és adja meg magát az asszír seregnek (2Ki 18:28–35). Ám Jeruzsálem népe lojális maradt Ezékiáshoz (2Ki 18:36).

Ezékiás a rabsaké gúnyolódó szavait Jehova elé tárta imában, és embereket küldött Ézsaiás prófétához, hogy megtudakolja, mit válaszol Jehova (2Ki 18:37; 19:1–7). Időközben a rabsaké hirtelen visszavonult, miután megtudta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból, és már Libna ellen harcol. De Szanhérib a távolból is folytatta propaganda-hadjáratát Ezékiás ellen, a követeivel leveleket küldött Jeruzsálembe, amelyekben továbbra is gúnyolódott és igencsak fenyegetőzött, így akarta rávenni Ezékiást, hogy adja meg magát (2Ki 19:8–13). Ezékiás király elvitte a leveleket a jeruzsálemi templomba, kiterítette azokat Jehova előtt, és hő imában Isten segítségét kérte (2Ki 19:14–19). Jehova a prófétája, Ézsaiás által közölte válaszát Asszíria királya felől: „Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő oda, pajzzsal sem rohanja meg, ostromsáncot sem emel ellene. Amelyik úton jött, azon megy vissza, és nem jön be ebbe a városba, ez Jehova kijelentése” (2Ki 19:32, 33). Jehova angyala aznap éjjel 185 000 asszír katonát sújtott halállal. Ez óriási csapás volt, amely váratlanul érte Szanhéribot, Asszíria királyát, így azon nyomban visszavonult, hazatért Ninivébe, az asszír fővárosba, ahol nem sokkal később orvul meggyilkolták (2Ki 19:35–37). A rabsaké erőfeszítései kudarcba fulladtak, mivel istenkáromló módon gúnyolta az élő Istent, Jehovát.