RIMMON

(gránátalmafa):

1. Annak a Baánahnak és Rékábnak a benjáminita apja, akik meggyilkolták Saul fiát, Is-Bósetet; a Gibeától É-ra fekvő Beérótból származott (2Sá 4:2, 5–7, 9).

2. Egy Simeon törzséhez tartozó város azon a vidéken, amelyet Júda törzse vett körül (Jzs 19:1, 2, 7; „Remmon”, KNB). Ain városa után fordul elő a felsorolásban, és úgy tűnik, hogy a Nehémiás 11:29-ben lévő Én-Rimmon egy összetett forma, amely a kettő ikervárosát jelöli. A Zakariás 14:10-ben d. pontként van megemlítve. Úgy vélik, hogy az ókori helyszínnek a Beér-Sebától kb. 15 km-re É-ra fekvő Hirbet-Umm-er-Ramaminnak (Horbat-Remalyának) nevezett hely romjai felelnek meg.

3. A lévitáknak, azon belül is Mérári családjának az egyik beékelt városa Zebulon földjének a k. határán (Jzs 19:10, 13); kétségkívül ezt nevezi ’Dimnának’ a Józsué 21:35, és ’Rimmonónak’ az 1Krónikák 6:77. Ma a Rummane (Rimmon) nevű hellyel azonosítják, amely Názárettől úgy 10 km-re É-ra helyezkedik el.

4. Egy sziklaszerű magaslat, ahová visszavonult Benjámin törzséből az a 600 ember, akik túlélték a Gibea közelében folyó harcot, amelyben egész Izrael felkelt a benjáminiták ellen, hogy bosszút álljon egy lévita ágyasán elkövetett nemi erőszak és az asszony meggyilkolása miatt (Bí 20:45–47). Egészen a békekövetek megérkezéséig ott maradtak (Bí 21:13). A korábbi erőd, amely Bételtől úgy 6 km-re K-re, Jeruzsálemtől pedig 18 km-re É-ÉK-re helyezkedett el, ma Rammunként ismeretes, ahol egy kis falu található. Van itt egy kúp alakú mészkőhegy, melyet három oldalról szurdokok védenek, és amelyben sok barlang van.

5. Egy szír isten. A szír hadvezér, Naámán, miután kigyógyult a leprából, Jehovát ismerte el igaz Istenként, de aggodalmának adott hangot, hogy el kell kísérnie Szíria királyát Rimmon templomába, és meg kell hajtania magát a királlyal Rimmon bálványa előtt, ugyanis a király az ő karjára szokott támaszkodni (2Ki 5:15–18).

Rimmont általában Rammánnal ( jel.: ’ordító, mennydörgő’) azonosítják; ez egy isten, amelyről úgy tudni, hogy Asszíriában és Babilóniában tisztelték. Feltételezések szerint Rimmon (Rammán) imádatát néhány olyan törzs hozta Asszíriából ny. irányba, amely később Damaszkusz környékén telepedett le. Számos tudós úgy tekinti Rimmont (Rammánt), hogy az csupán a viharisten Hadadnak (Adadnak) egy címe. De mivel a Tabrimmon és a Ben-Hadád szír királyoknak a nevei voltak, úgy tűnik, van alapja annak, hogy Rimmont Hadaddal azonosítsuk, hiszen ezek a királyok valószínűleg a főistenük nevét vagy címét viselték (1Ki 15:18).

A Szíriában tisztelt Rimmon kétségtelenül sokban hasonlított Rammánra. Az asszírok szemében az utóbbi elsősorban a vihar és mennydörgés istene volt. Bár úgy gondolták, hogy neki köszönhetik az esőt, így ő gondoskodik arról, hogy a kutakban és a szántóföldeken legyen víz, mégis leginkább az eső és a villámlás pusztító vonásaihoz kötötték. Az asszír emlékműveken Rammánt többször is a háború isteneként mutatják be. Babilóniában is így tekintették őt, ahol Rammán a számtalan istenháromság egyikét alkotta Színnel, a holdistennel, és Samassal, a napistennel.