ZSÁKRUHA

A zsákruha olyan durva, szőtt anyagból készült, amelyből zsákot készítettek, például gabonás zsákot. Általában sötét kecskeszőrből szőtték (Je 6:12; Ézs 50:3). A zsákruhának fordított héber szó (szaq) zsákot is jelent (1Mó 42:25; Jzs 9:4).

Az volt a szokás, hogy ha valaki gyászolt vagy kesergett, zsákruhát öltött. A héber szó először abban a beszámolóban szerepel, amely arról szól, hogy Jákob zsákruhát vett csípőjére, amikor gyászolta a halottnak hitt fiát, Józsefet (1Mó 37:34; 2Sá 3:31). Olykor a gyászolók, illetve a kesergők zsákruhán ültek vagy azon aludtak (2Sá 21:10; Ézs 58:5; Jóe 1:13). Ben-Hadád szolgáinak az ágyéka zsákruhával volt felövezve, a fejükön pedig kötél volt, és így jelentek meg Aháb előtt, hogy a királyuk életéért könyörögjenek (1Ki 20:31, 32). Néha a meztelen testre öltötték a zsákruhát, és arra vettek még más ruhadarabot (Jób 16:15; Ézs 32:11; 1Ki 21:27; 2Ki 6:30), míg máskor az lehetett, hogy egyszerűen csak az alsóruha fölé ’kötötték’ a zsákruhát (Ez 7:18; Jóe 1:8).

Jónás prédikálásának az lett az eredménye, hogy Ninive királya rendeletet adott ki, miszerint a városban minden embernek követnie kell a példáját, és zsákruhát kell öltenie, sőt minden „háziállatot” zsákruhával kell beborítani (Jón 3:6–8).

A héber próféták időnként viseltek zsákruhát. Ezt a megbízatásukkal összhangban tették, amikor figyelmeztető üzeneteket kellett átadniuk, és fel kellett szólítaniuk az embereket a megbánásra, vagy amikor bűnbánó szavakkal imádkoztak a népért (Ézs 20:2; Dá 9:3; vö.: Je 11:3). Rendkívül válságos helyzetben, vagy ha valamilyen csapásról értesültek, a király és a nép is zsákruhát öltött (2Ki 19:1; Ézs 15:3; 22:12).