NYEREG

Egy állat hátára erősíthető ülőalkalmatosság. A Biblia számos helyen beszél arról, hogy felnyergelték a szamarat (1Mó 22:3; 4Mó 22:21; 2Sá 17:23; 19:26; 1Ki 2:40; 13:13, 27; 2Ki 4:24), de a nyergekről nem ad részletes leírást. Az ókori emlékművek tanúsága alapján úgy tűnik, hogy kezdetben pusztán egy anyagdarabbal vagy bőrrel párnázták ki a helyet, ahol a lovas ült. A „felnyergel” ige héber megfelelőjének alapvető jelentése: ’köt’, ami arra utal, hogy szíjjal kötötték föl a nyerget az állatra. Egy ókori domborművön az látható, hogy egy egypúpú teve hátára dobozszerű nyereg van felszíjazva. Semmi konkrétumot nem tudni az 1Mózes 31:34-ben szereplő ’női tevenyeregkosárról’. A héber kar hag·gá·málʹ kifejezést többféleképpen adták vissza: „a’ tevének málhájába” (Kom.); a teve ’hordágyába’ (Haft., lábj.); „a teve nyergébe” (Kat.).

A Törvény szerint tisztátalan lett mindenki, aki hozzáért egy olyan nyereghez, amelyre folyásos ember ült rá, illetve aki olyan tárgyat érintett, amelyen egy nő a havi tisztátalansága, azaz menstruációja idején ült (3Mó 15:9, 19–23).