SÁLMON

Júda fejedelmének, Nahsonnak a fia; valószínűleg a 40 éves pusztai vándorlás során született. Sálmon vette feleségül a jerikói Ráhábot, aki megszülte Boázt. Tehát láncszem volt a Dávidig és Jézusig vezető leszármazási vonalon (4Mó 2:3; Ru 4:20–22; Mt 1:4, 5; Lk 3:32). Az 1Krónikák 2:11-ben Szalmának nevezik. Rámnak ezt a leszármazottját, azaz Sálmont, akinek az utódai Betlehemben éltek, azonban nem szabad összetéveszteni az 1Krónikák 2:51, 54-ben említett Szalmával, aki „Betlehem atyja” vagy építője volt, ugyanis ez utóbbi Rám fivérének, Kálebnek volt a leszármazottja. (Vö.: 1Kr 2:9, 18.)