SZANBALLAT

(akkád eredetű;  jel.: ’Szín [a holdisten] megmentett’):

Egy horoni személy (ami jelentheti azt is, hogy Bét-Horon lakosa volt, vagy azt, hogy Horonaim lakosa), aki szembeszállt Nehémiásnak az arra irányuló erőfeszítéseivel, hogy kijavítsák Jeruzsálem falát (Ne 2:10). Vélhetően megegyezik azzal a Szanballattal, akiről az egyiptomi Elephantinéban talált egyik papirusz tesz említést, mely egy ilyen nevű személyt Szamária kormányzójaként, valamint Delája és Selémia apjaként azonosít.

Szanballat Tóbiással és Gesemmel együtt gúnyt űzött a zsidókból, és azzal vádolta őket, hogy fellázadtak Perzsia királya ellen (Ne 2:19; 4:1). A javítási munkák előrehaladtával ő és más ellenszegülők összeesküvést szőttek, hogy harcolnak Jeruzsálem ellen. De bármit kíséreltek is meg ezen a téren, hiábavalónak bizonyult, mert a zsidók Jehovára támaszkodtak, és őrséget állítottak (Ne 4:7–9). Miután betömték Jeruzsálem falának a réseit, Szanballat másokkal egyetemben többször is megpróbálta elcsalni Nehémiást a várostól. Amikor ez sem sikerült nekik, Szanballat és Tóbiás felbérelt egy zsidót, hogy ijesszen rá Nehémiásra, hogy a templomban rejtőzzön el, ami helytelen lett volna. Ebben sem jártak sikerrel (Ne 6:1–14).

Nehémiás egy ideig nem volt Jeruzsálemben, de később visszatért, és úgy találta, hogy Eliásib főpap egyik unokája Szanballat veje lett. Ezért elűzte ezt az unokát (Ne 13:6, 7, 28).