ZAFÍR

Egy átlátszó vagy áttetsző drágakő; a korund egyik változata. Bár sokféle színű lehet, a mélykék árnyalatúakat becsülik a legtöbbre. A Biblia nyilvánvalóan a kék színű zafírra utal.

Zafír volt az egyike a főpap által viselt ’ítélet melltáskáján’ található köveknek (2Mó 28:15–18; 39:11).

Az i. e. XVII. század körül élt Jób arról írt, hogy az emberek erejüket megfeszítve a föld mélyére ásnak, hogy aranyat és értékes köveket bányásszanak; megemlítette a zafírt is, mint ami egy ritka kő, és szintén ilyen módszerrel találják meg. De azt is mondta Jób, hogy bármilyen értékes legyen is a zafír, és bármilyen nehéz legyen is hozzájutni, a bölcsesség sokkal értékesebb nála, és azt nem lehet értékes kövekkel megfizetni (Jób 28:4–6, 12, 16).

Jelképes értelem: A drágakövek csillogó szépsége és kellemes, megkapó, lenyűgöző látványa az Isten dicsőségéről szóló látomásokban is szerepel jelképes értelemben. Miután a törvényszövetség életbe lépett, Mózes, Áron, Nádáb és Abihu, valamint Izrael 70 véne egy látomást látott Jehováról, akinek a „lába alatt zafírkövezet-szerű valami volt, olyan tiszta, mint az egek” (2Mó 24:8–11). Ezékiel a Jehova dicsőségéről szóló látomásokban kétszer is látott valami ’trónhoz hasonlót’, ami „zafírkőféle” volt (Ez 1:1, 26–28; 10:1–4).

Amikor Jehova, Sion férjura Sion helyreállításáról és felékesítéséről beszélt, ezt mondta neki: „zafírból fogom lerakni alapodat” (Ézs 54:5, 11). János apostol pedig látott egy látomást az égi Új Jeruzsálemről, és feltárta, hogy zafírból van az egyik alapja (Je 21:2, 19).