SZÁRDER

A kalcedon ásvány egyik áttetsző, vörösesbarna változata, melyből ékköveket készítenek. Id. Plinius szerint a nevét a lüdiai Szárdisz városáról kapta; a világnak azon a részén élt emberek itt találkozhattak először ezzel az ásvánnyal. De azt is feltételezik, hogy a szó a perzsa sered szóból ered – mely ’sárgásvöröset’ jelent –, és ezért azt gondolják, hogy a kő Perzsiából származik. A szárdert „szárd”-nak és „szardion”-nak is nevezik. A szépsége és a szívóssága miatt, illetve mivel könnyen lehet vésni bele, és fényesre lehet csiszolni, a kézművesek legkedveltebb köve. A héberek nagy valószínűséggel az Arab-félszigetről szerezték be a szárdert.

Szárderről tesz említést a Jelenések 4:3, ahol az olvasható arról a Személyről, aki a ragyogó égi trónján ül, hogy „kinézetre olyan, mint. . . egy vörös színű drágakő [„szárder”, Rbi8, lábj.]”. ’A szent város, az Új Jeruzsálem’ fala úgy van jellemezve, mint amelynek az alapjait „mindenféle drágakő ékesítette”, és a hatodik szárder volt (Je 21:2, 19, 20).