SKORPIÓ

(héb.: ʽaq·rávʹ; gör.: szkor·piʹosz):

Egy kis termetű állat, amely a pókszabásúak közé tartozik, és a biológusok szerint nem tekinthető rovarnak. De más pókszabásúaktól eltérően a nőstény skorpió elevenszülő, és nem rak le petéket.

A skorpiónak nyolc járólába van, egy hosszú, keskeny, szelvényes farka, amely hajlott méregtövisben végződik, valamint egy pár, a homáréhoz hasonló ollója, melyet rendkívül érzékeny érzékelőszőrök borítanak. A farkát általában felfelé tartja, a háta fölé görbítve, és minden irányba mozgatja. Méregtövisét védekezésre és zsákmányszerzésre használja. Az áldozatot először az ollóival megragadja, majd ha szükséges, halálos szúrással sebzi meg. A skorpiók éjszakai állatok, ezért a nappalokat kövek alatt, épületek réseiben, sőt lábtörlők és ágyak alatt töltik, és csak éjszaka bújnak elő, mégpedig táplálkozni. Pókokat és rovarokat esznek.

A több mint 600-féle skorpióból – melyek mérete az alig 2,5 cm-estől a 20 cm-esig terjedhet – kb. egytucatnyi változattal találkoztak már Palesztinában és Szíriában. Bár a skorpió szúrása rendszerint nem halálos az emberre, több olyan skorpió is van, amelynek a mérge arányaiban erősebb, mint a veszélyes, sivatagban élő viperák közül soknak a mérge. Az Izraelben honos skorpiók közül a sárga Leiurus quinquestriatusnak a legerősebb a mérge. A Jelenések 9:3, 5, 10 beszél arról, milyen nagy fájdalommal jár a skorpió szúrása. Itt a jelképes sáskákról azt a leírást találjuk, hogy ’ugyanolyan hatalmuk van, mint amilyen a föld skorpióinak’, és hogy éppen úgy képesek kínozni az embereket, mint ahogy „a skorpió. . . megmarja az embert”.

Júda pusztájában és a Sínai-félsziget ’félelmetes pusztájában’ gyakoriak voltak a skorpiók (5Mó 8:15). Még egy emelkedőt is Akrabbimnak ( jel.: ’skorpiók’) neveztek el, amely Júda dk. határánál, a Holt-tenger d. végétől DNy-ra volt (4Mó 34:4; Jzs 15:3; Bí 1:36).

Az 1Királyok 12:11, 14-ben és a 2Krónikák 10:11, 14-ben szereplő héber ʽaq·rab·bímʹ kifejezés, amelyet ’korbácsnak’ fordítanak, szó szerint azt jelenti: ’skorpiók’. (Lásd még: 1Ki 12:11, MKB, lábj.; Szep., lábj.) Az a büntetőeszköz, amelyre itt utalnak a versek, egy olyan korbács lehetett, amelyre hegyes tárgyakat erősítettek.

Jézus Krisztus, amikor azt szemléltette, hogy égi Atyja ad szent szellemet azoknak, akik kérik tőle, rámutatott, hogy egy emberi apa nem adna skorpiót a fiának, ha az tojást kérne tőle (Lk 11:12, 13). Amikor pedig kiküldte a 70 tanítványát, hatalmat adott nekik az ártalmas dolgok felett, melyeket kígyókkal és skorpiókkal szemléltetett (Lk 10:19; vö.: Ez 2:6).