ZENDÜLÉS

A görög sztaʹszisz szó, mely alapvetően azt jelenti, hogy ’állás’ (Héb 9:8), idővel azt is jelentette, hogy ’[ki]állás’ vagy ’zendülés’ (Mk 15:7; Lk 23:19, 25, Int). Úgy is visszaadható, hogy ’viszály’ (Cs 15:2), és időnként az erőszak gondolata is társul hozzá (Cs 23:7, 10).

A római törvények értelmében főbenjáró bűn volt, ha valaki zendülést mozdított elő, vagy részt vett benne. Ezért figyelmeztette a városi jegyző Efézusban a zendülő tömeget arra, hogy mivel járhat a megmozdulásuk: „az a veszély fenyeget minket, hogy zendüléssel fognak vádolni a mai dolog miatt, mivel egyetlenegy ok sem létezik, amellyel megindokolhatnánk ezt a rendbontó csődületet” (Cs 19:40). Tertullusz pedig azzal a nagyon súlyos váddal illette Pált a római kormányzó, Félix előtt, hogy „zendüléseket szít minden zsidó között”. Ha bűnösnek találták volna Pált, kivégezték volna (Cs 24:5).