SÁFÁT

(a Sefátia rövidített alakja;  jel.: ’Jehova ítélt’):

1. Egy Simeon törzsét képviselő fejedelem, azon kémek egyike, akik 40 napot töltöttek az Ígéret földjén; Hóri fia (4Mó 13:2, 5, 25; lásd: KÉMEK).

2. Dávid király egyik pásztora; Adlai fia. Azok a nyájak, amelyekre Sáfát ügyelt, a völgyekben voltak (1Kr 27:29).

3. Elizeus próféta apja (1Ki 19:16, 19; 2Ki 3:11; 6:31).

4. Gád leszármazottja; Básánban élt (1Kr 5:11, 12).

5. Dávid király egyik leszármazottja, aki a száműzetés után élt (1Kr 3:22).