JUHAKOL

Az a körülzárt hely, ahová a juhokat rendszerint bevitték éjszakára, hogy megvédjék őket a tolvajoktól és a ragadozó állatoktól. Bár barlangokat és más olyan természetes képződményeket is használtak erre a célra, melyek védelmet nyújtottak, de gyakorta tartós, kőfalú karámokat vagy aklokat építettek (4Mó 32:16; 1Sá 24:3; So 2:6), amelyeknek volt ajtaja (Jn 10:1). Akárcsak ma, akkoriban is előfordult, hogy a kőfal tetejét tüskés növényi ágakkal borították be. A körbekerített terület védett oldalán valószínűleg voltak alacsony, lapos épületek is, melyek zord időjárás esetén nyújtottak menedéket a juhoknak. Igaz, hogy több pásztor is tarthatta egy akolban a nyájait, mégsem állt fenn az a veszély, hogy összekeverik, melyik juh kié, mivel a juhok csak a saját pásztoruk hangjára reagáltak. Az akol ajtajánál ajtóőr szolgált, és reggel ő nyitotta ki az aklot a pásztoroknak (Jn 10:2–4).