SÉLA

1. (héb.: Seʹlach; feltehetően: ’hajítófegyver, dárda’): Arpaksád fia és Sém unokája, aki i. e. 2333-ban született, és i. e. 1900-ban halt meg, 433 éves korában. Séla és az egyik fia, Éber, alapítottak egy-egy családot, amelyek az özönvíz utáni 70 család között voltak; Éber láncszem volt abban a leszármazási vonalban, amely Sémtől Ábrahámig, végül pedig Jézusig vezetett (1Mó 10:22, 24; 11:12–15; 1Kr 1:18, 24; Lk 3:35).

2. (héb.: Sé·láʹ; feltehetően: ’kérés’): Júda harmadik fia, akit kánaánita felesége szült neki (1Kr 2:3). Támárt sógorházasságban Sélához kellett volna adni, de ez nem történt meg (1Mó 38:1–5, 11–14, 26). Séla leszármazottai – akik közül némelyek a letelepedési helyükkel együtt név szerint is meg vannak említve – alkották a selaniták törzsi családját. Ezek közül néhányan visszatértek a babiloni száműzetésből (4Mó 26:20; 1Kr 4:21–23; 9:5; Ne 11:5).