SILÁS, SZILVÁNUSZ

(lat. eredetű;  jel.: ’erdő’):

Az első századi jeruzsálemi keresztény gyülekezet vezető tagja, próféta, valamint Pál társa a második misszionáriusi útján. Úgy tűnik, római állampolgár volt (Cs 15:22, 26, 27, 32, 40; 16:19, 25, 37, 38). A Szilvánusz név, mellyel Pál és Péter leveleiben találkozunk, valószínűleg a Lukács által a Cselekedetek könyvében használt görög Silás név latin változata volt.

A jeruzsálemi gyülekezet Silást választotta, hogy elkísérje Barnabást és Pált, akik visszatértek a szíriai Antiókiába, és tájékoztatták az ottani gyülekezetet a körülmetélkedéssel kapcsolatos döntésről (Cs 15:22, 30–32).

Nem tudni biztosan, hogy Silás Antiókia közelében maradt-e, vagy visszament Jeruzsálembe. Néhány kéziratban benne van a Cselekedetek 15:34, mely részben így szól: „De jónak tetszett Silásnak, hogy még ott maradjon”, a fontosabb kéziratok azonban kihagyják ezt a verset. (Lásd: Rbi8, lábj.) Az viszont bizonyos, hogy Silás Antiókiában volt, amikor Pál a második misszionáriusi útjára indult. Ő és Pál onnan É és Ny felé haladva átment Szírián, majd Cilicián és Kis-Ázsia más vidékein. Timóteusz Lisztrában csatlakozott hozzájuk, Lukács pedig Troászban.

Mivel Pál egyik álmában meghívták őket Makedóniába, először Filippiben időztek. A piactéren a polgári főtisztviselők parancsára megvesszőzték Silást és Pált, majd kalodába zárták őket, de éjszaka, mialatt imádkoztak és énekeltek, földrengés támadt, így megoldódtak a bilincseik, és megnyíltak a börtönajtók. A börtönőr nagyon megrémült, de miután meghallgatta Pált és Silást, keresztény lett, és ellátta a veréstől keletkezett sebeiket (Cs 15:41–16:40).

Szolgálatukat siker koronázta Tesszalonikában és Bereában. Silás és Timóteusz ott is maradt ideiglenesen, Pál azonban továbbment Athénba és Korintuszba (Cs 17:1, 10, 14–16; 18:1). Amikor Silás és Timóteusz végül utolérte Pált Korintuszban, továbbra is segítettek neki. Pállal voltak, amikor megírta a tesszalonikaiaknak szóló két levelet (1Te 1:1; 2Te 1:1). Silást nem említik többször a Pál utazásairól szóló történelmi elbeszélésben.

Néhány évvel később, i. sz. 62–64 táján Péter megírta Babilonból az első levelét „Szilvánusz segítségével”, ami nyilván azt jelentette, hogy Szilvánusz volt a titkára. Péter ebben a levélben „hűséges testvérnek” mondta Szilvánuszt, aki valószínűleg ugyanaz a férfi volt, aki korábban Pál társaként szolgált (1Pt 5:12).