PÓK

(héb.: ʽak·ká·vísʹ):

Egy kis testű, nyolclábú, szárnyatlan állat, amely biológiai értelemben szigorúan véve nem rovar, hanem a pókszabásúak közé tartozik.

A legtöbb pók hálót sző, hogy zsákmányt ejtsen. A pókoknak rendszerint három pár szövőszemölcsük, vagyis szövőszervük van a potroh végén, a hasi oldalon. Ezeket sok-sok aprócska vezeték köti össze az állat testében lévő szövőmirigyekkel. Amint a folyékony selyem átpréselődik a szövőszemölcsökön, megszilárdul, és a pók testéből finom selyemszál távozik. Ha a pók egymáshoz közelíti a szövőszemölcseit, akkor egyetlen vastag fonállá tudja alakítani a selyemszálakat, ha pedig nem közelíti egymáshoz, akkor egy köteg finom szál képződik.

A különböző pókok más és más hálót készítenek. Ezek a hálók gyönyörűen szimmetrikusak és összetett szerkezetűek. A selyemszálon egyenlő távolságokra ragadós cseppecskék találhatók, melyeket szintén a pók készít. Miután a kerék küllőihez hasonlóan álló fonalak között kifeszít egy szálat és bekeni „ragasztóval”, lehúzza, majd engedi, hogy visszaugorjon – így kerülnek az aprócska, enyvszerű cseppek egyenlő távolságra. A ragadós szál aztán csapdaként szolgál a zsákmányszerzéshez.

A Szentírás kétszer említi a pókot, akkor is jelképes értelmű szövegkörnyezetben. Amikor Bildád Jóbhoz beszélt, úgy utalt egy hitehagyott személyre, mint aki „a pók házában”, azaz a pókhálóban bizakodik vagy arra támaszkodik, amely túlságosan gyenge ahhoz, hogy állva tudja tartani őt (Jób 8:14, 15). A hűtlen izraeliták ártó és erőszakos munkáit pókháló szövéséhez hasonlítja a Szentírás. Ezek a hűtlen személyek azonban nem tudnák betakarni magukat munkáikkal, mint ahogy egy pókháló sem volna alkalmas ruhának (Ézs 59:5, 6).