KÉMEK

Olyan személyek, akik titkos megfigyelések által híreket szereznek. Amikor Izrael Párán pusztájában táborozott i. e. 1512-ben, Mózes elküldött 12 fejedelmet (akik a törzseket képviselték Lévi törzsét kivéve), hogy kémleljék ki Kánaán földjét. Ez Jehova engedélyével történt az izraeliták kérésére, akik ezt mondták: „Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt nekünk arról, hogy melyik úton menjünk fel, valamint a városokról, amelyekbe megyünk” (5Mó 1:22, 23). Valószínűleg szétváltak, és talán kettesével járták be a földet, és eljutottak É-on egészen ’a Hamát széléig’, Ny-on pedig a tenger partjáig (4Mó 13:21; lásd: HAMÁT). Miután visszatértek, mindannyian egyetértettek abban, hogy ez a vidék csakugyan „tejjel és mézzel folyó föld”, ám a kémek közül tízen olyan hírt vittek, amely a hitetlenségüket bizonyította, és amely elrettentette az izraelitákat. Csak Józsué és Káleb buzdította őket, hogy menjenek fel, és foglalják el a földet. Mivel Izrael a rossz hírek hallatán hitetlennek bizonyult, Isten úgy határozott, hogy minden 20 éves vagy annál idősebb férfinak a pusztában kell meghalnia hosszú, 40 éves vándorlásuk során. Józsué és Káleb ezalól kivétel volt, Lévi törzsére pedig nem vonatkozott Jehova rendelkezése (4Mó 13:1–33; 14:6–38; 5Mó 1:24–40).

Józsué i. e. 1473-ban elküldött két kémet a Jordánon túlra, hogy kémleljék ki Jerikót. A szajha Ráháb segített a kémeknek, és Jerikó elestekor megszabadult a háznépével együtt (Jzs 2:1–24; 6:1, 22–25; Héb 11:31). A következő helyeken olvashatunk még kémekről: Bírák 1:22–26; 18:1–10, 14, 17; 1Sámuel 26:4. Dávidnak az Ammon királyához, Hánunhoz küldött követeit azzal vádolták, hogy kémek, és rosszul bántak velük (2Sá 10:1–7). Absolon kémeket küldött Izrael egész területére, de nem azért, hogy híreket szerezzen Dávid elleni összeesküvéséhez, hanem hogy a maga oldalára állítson embereket a felforgató tevékenységében (2Sá 15:10–12).

Pál apostol, amikor arról írt, hogy Barnabással és Titusszal Jeruzsálemben járt, megemlítette, hogy abban az időben voltak „feltűnés nélkül behozott hamis testvérek. . ., akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézussal egységben meglevő szabadságunkat” (Ga 2:1–5).