TABERA

(égés [vagyis: ’tűzvész; lángolás’]):

Az izraeliták egyik tábora a Sínai-pusztában. Pontos helye ismeretlen. Itt történt, hogy Izrael panaszkodott, és ezért Isten tüzet bocsátott rá, amely megemésztett a népből némelyeket a tábor szélén. Ám amikor Mózes Jehovához könyörgött, a tűz „kialudt”, vagyis nem égett tovább. Erről az eseményről kapta ez a hely a „Tabera” nevet (4Mó 11:1–3; 5Mó 9:22).