TAMBURIN

A patriarchák ideje óta használt ütőhangszer. A héber tóf szót úgy is fordítják, hogy ’dob’, „csörgődob” és „kisdob” (1Mó 31:27; Kár., Kx, Da, AS). Ezek lényegében ugyanazt a hangszert írják le, mégpedig egy kisméretű (vsz. kb. 25 cm átmérőjű) kézi dobot, melyre az jellemző, hogy a fából vagy fémből készült keretének egyik vagy mindkét oldalára állatbőrt vagy pergament feszítettek. Mivel ezt a hangszert ünnepségeken használták, lehetséges, hogy egyes típusoknál a tamburin oldalára fémdarabokat, talán csengettyűket rögzítettek, és úgy játszottak rajta, mint a mai tamburinon. De valószínűleg voltak olyan tamburinok is, melyek úgy néztek ki, mint a tom-tom dobok, és úgy is használták őket, vagyis két kézzel ütötték.

A templomban bemutatott imádattal kapcsolatban nem említi a Biblia a tamburint, de férfiak és nők is játszottak rajta Jehovát dicsérve, illetve más örömteli alkalmakkor, például lakomákon és esküvőkön (1Sá 10:5; 2Sá 6:5; Zs 150:4; Ézs 5:12). A nők különösen gyakran kísérték az éneküket és táncukat tamburinszóval (2Mó 15:20; Bí 11:34; 1Sá 18:6). A tamburin kapcsolatba hozható azzal, hogy Izraelre milyen öröm vár, amikor eljön a helyreállításának az ideje (Jr 31:4).