TAMMÚZ I.

Egy isten, akit a hitehagyott héber asszonyok sirattak Jeruzsálemben egy látomásban, melyet Ezékiel próféta a száműzetésének hatodik évében (i. e. 612) látott (Ez 8:1, 3, 14).

Sumer szövegek Dumuzinak nevezik Tammúzt, és úgy utalnak rá, mint a termékenység istennőjének, Inannának (a babilóniai Istárnak) a férjére vagy szeretőjére. Vannak olyan feltételezések, miszerint Tammúz voltaképpen egy király volt, akit a halála után istenként kezdtek imádni. Az állítólag i. e. XVIII. századból való sumer szövegekből kiderül, hogy a sumer királyokat mind Dumuzival azonosították.

D. Wolkstein és S. N. Kramer Tammúz kilétéről a következőket jegyezte meg: „Az ókori Sumer [területén] számos úgynevezett haldokló isten volt, melyek közül a legismertebb Dumuzi volt, a bibliai Tammúz, akit a jeruzsálemi asszonyok még Ezékiel próféta napjaiban is sirattak. Dumuzi isten eredetileg egy halandó sumer uralkodó volt, akinek az élete és a halála mély benyomást tett a sumer gondolkodókra és mitológiaírókra” (Inanna, Queen of Heaven and Earth. New York, 1983, 124. o.). Továbbá O. R. Gurney ezt írta: „Dumuzi eredetileg egy férfi volt, Erek királya. . . Egy mitológiai szövegrészlet is alátámasztja, hogy Dumuzi ember volt. Ebben a részletben Dumuzi így szól Inannához: »Bevezetlek az én istenem házába.« Az istenekre általában nem volt jellemző, hogy így beszéltek volna” (Journal of Semitic Studies. 7. köt. 1962, 150–152. o.).