HERE

Férfinak, illetve hím emlősállatnak az ivarmirigye. Isten Izraelnek adott törvénye kirekesztette a papságból azt a férfit, akinek a heréi összezúzottak voltak – ez egy volt a kizárásra okot adó, súlyos testi fogyatkozások közül (3Mó 21:17–21, 23). Ez a papságra vonatkozó, magas irányadó mérték összhangban volt a papi tisztség szentségével, ugyanis a papok képviselték Jehova szentségét Izrael előtt. Megfelel annak is, hogy Izrael papsága az égi papságot jelképezte, melyet Krisztus és az alpapokból álló gyülekezete alkot – ők mindannyian szeplő nélküliek (Héb 7:26; Ef 5:27; Je 14:1, 5; 20:6). Ezenkívül Isten azt akarta, hogy olyan papjai legyenek, akiknek lehetnek gyermekeik, és ezek követik őket a papi tisztségben. A Törvény mindazonáltal biztosította, hogy akiben fogyatkozás volt, ehessen a papság ellátására adott szent dolgokból (3Mó 21:21, 22).

Hasonló okokból nem ajánlhattak fel áldozatként olyan állatot, melynek a heréi szétnyomottak, összezúzottak, kivágottak, illetve kiszakítottak voltak (3Mó 22:24; vö.: Ma 1:6–8; 1Pt 1:19). Következésképp az izraeliták nem kasztrálták az állataikat, mivel a Törvény megkövetelte, hogy az összes, étkezési célra levágandó háziállatot vigyék a szentélyhez, hogy ott öljék le és fogyasszák el őket közösségi felajánlásként. Az Ígéret földjén ugyanez a törvény vonatkozott azokra, akik nem messze laktak Jeruzsálemtől (3Mó 17:3–5; 5Mó 12:20–25).

A Törvény továbbá kimondta: „Kasztrált férfi, akinek összezúzott a heréje, vagy levágták a hímvesszejét, nem jöhet Jehova gyülekezetébe” (5Mó 23:1). Ez a ’kasztráltság’ nem születési rendellenességre, illetve baleset miatti állapotra utalt (vö.: 3Mó 21:17–21; 5Mó 25:11, 12), hanem nyilván a szándékos kiherélésre, melyet erkölcstelen szándékkal végeztek, például homoszexualitás céljából. Az ilyen személyt ki kellett rekeszteni a gyülekezetből, nem volt szabad vele kapcsolatot tartani; ezáltal védték a közösség tisztaságát.

A Törvény nyomatékosította, hogy Jehova tiszteletben tartja a férfinak azt a jogát, hogy gyermekei születhessenek a feleségétől, valamint a szaporodóképességet, melyet ő ültetett a férfiba és a nőbe. A sógorházasság biztosította, hogy fennmaradjon az elhunyt férfi családi vonala, neve és öröksége (5Mó 25:5–10). Közvetlenül a sógorházassági elrendezés ismertetése után a Törvény a továbbiakban kimondta, hogy ha két férfi összeverekszik, és az egyikük felesége megragadja a másik férfi szeméremtestét (ezzel károsíthatja a férfi szaporodóképességét), hogy segítsen a férjének, le kell vágni az asszony kezét (5Mó 25:11, 12). Tehát a szemet szemért törvény itt nem érvényesült (5Mó 19:21). Isten nem követelte meg sem az asszony, sem a férje szaporítószervének a tönkretételét. Így ez a házasság továbbra is termékeny lehetett, a férje családi vonala fennmaradhatott.

A keresztény gyülekezetből nincsenek kirekesztve a kasztrált személyek, mivel a Törvény már félretétetett Krisztus áldozata alapján (Kol 2:13, 14). Mindazonáltal az előbbiekben említett törvények rávilágítanak arra, miként tekinti Isten a szaporítószerveket, és világosan mutatják, hogy helytelen lenne, ha valaki olyan műtétnek vetné alá magát, mely károsítaná a nemzőképességet, pusztán azért, mert nem értékeli ezt az Istentől kapott ajándékot.

Nemi szerv: A Szentírás a 3Mózes 15:2, 3-ban a ’testnek’ fordított héber szót (bá·szárʹ) használja a férfi nemi szervre, a hímvesszőre, mint ami a heréktől különálló szerv. (Lásd: TISZTA, TISZTASÁG; vö.: Ézs 57:8, Rbi8, lábj.)

Az ókorban a férfi nemi szerv a pogányok körében dívó szeximádat tárgya volt, miként még napjainkban is az néhány országban. Ezékiel napjaiban a hitehagyott izraelitákat ez a fajta imádat fertőzte meg – erre utalhat az Ezékiel 8:17 (Rbi8, lábj.).