TIGLÁT-PILÉSZER, III.

Hatalmas asszír király (Tilgát-Pilnészernek és Tukulti-apil-Ésarrának is nevezik), és az első az asszír királyok közül, akit a bibliai feljegyzés név szerint említ. Bár némelyek szerint III. Tiglát-Pilészer királyi vérből származik, mások szerint pedig trónbitorlóként került uralomra, származása és az, hogy miként lett király, valójában ismeretlen. Uralmának időszakát azonban az újjászervezés jellemezte, az, hogy egyre jobban terjeszkedett, egyre nagyobb erőre tett szert, ami által új magaslatokat hódított meg az Asszír Birodalom. Úgy vélik, ő volt az első olyan asszír uralkodó, aki azt a politikát vezette be, hogy tömegesen deportálta és áttelepítette az embereket. Egyetlen év alatt mintegy 154 000 emberről írják, hogy erőszakkal más helyre küldték a legyőzött országok területén belül. Az ilyen kíméletlen politika mögött nyilvánvalóan az állt, hogy megtörje a nemzeti csoportok szellemét, és meggyengítsen vagy eltöröljön minden olyan egységes erőfeszítést, amely az asszír iga lerázására irányult.

Ez a király először „Púl” néven jelenik meg a bibliai beszámolóban (2Ki 15:19). Az 1Krónikák 5:26 azt is elmondja, hogy Isten „felindította Asszíria királyának, Púlnak a szellemét, igen, Asszíria királyának, Tilgát-Pilnészernek a szellemét, ő pedig száműzetésbe hurcolta” az embereket az izraeliták néhány törzséből. Az ókori világi feliratok mindkét nevet egyetlen személyre vonatkoztatják: a „Púlu” név jelenik meg a „Babiloni királylista »A«”-ként ismert feliraton, a „Párhuzamos krónika” felsorolásában pedig a „Tukulti-apil-Ésarra” (Tiglát-Pilészer) név szerepel (ANET. 272–273. o.). Azt is érdemes megjegyezni, hogy a héber nyelvben a fent idézett vers a „hurcolta” szót egyes számban írja, nem többes számban. Általános az a nézet, hogy a „Púl” az uralkodó személyneve lehetett, a „Tiglát-Pilészer” nevet (egy korábbi híres asszír királyét) pedig akkor vette fel, amikor trónra került.

Úgy tűnik, hogy uralma elején III. Tiglát-Pilészer igyekezett erős határokat kialakítani a birodalom d., k. és é. részén. Asszíria fenyegető árnyéka azonban hamarosan megnőtt, és kiterjedt Ny-ra, Szíria meg Palesztina területére.

Azokon az asszír feliratokon, amelyek III. Tiglát-Pilészer egy szíriai hadjáratáról számolnak be, kiemelkedő helyen szerepel Az-ri-ja-a mât Ja-u-di („Judaea országbeli Azarjah”) (Mahler: Ókori chronologiai kutatások. 38., 58. o.). Úgy tűnik, ez a júdai Azária királyra vonatkozik, akit általánosabb nevén Uzziásként ismernek (i. e. 829–778), ám ezt vitatják, ugyanis némelyek szerint olykor Júdának nevezték a szíriai Szamʼal kis királyságát is. Annak valószínűsége, hogy volt egy olyan pogány király, akinek a nevében benne volt Jah (a Jehova név rövidített formája), és hogy ugyanabban az időben élt, mint Júdának az a királya, akit ugyanígy neveztek, nem tűnik túlzottan valószínűnek. A Biblia azonban nem említi III. Tiglát-Pilészert Azáriával (Uzziással) együtt, az asszír feliratok pedig nagyon meg lettek rongálva.

Menáhem, Izrael királya uralmának az idején (kb. i. e. 790–781) III. Tiglát-Pilészer (Púl) bement Palesztina területére, Menáhem pedig az asszír király kegyét keresve sarcot fizetett: „ezer talentum ezüstöt” (ma 6 606 000 dollárnak felelne meg). Ez Tiglát-Pilészert egy ideig kielégítette, és visszavonta csapatait (2Ki 15:19, 20). Az asszír dokumentumok megemlítik, hogy Me-ni-hi-im-me (Menáhem), valamint a damaszkuszi Rezon (Recin) és a tíruszi Hírám sarcot fizetett Tiglát-Pilészernek.

Ezt követően Júda királyának, Aháznak az idejében (i. e. 761–746) Izrael királya, Péka szövetséget kötött a damaszkuszi Recin királlyal, és megtámadta Júdát (2Ki 16:5, 6; Ézs 7:1, 2). Bár Ézsaiás próféta arról biztosította Aház királyt, hogy a két szövetséges királyság hamarosan eltűnik a színtérről, ő úgy döntött, hogy megvesztegetésül ajándékot küld Tiglát-Pilészernek, hogy jöjjön, és mentse meg (2Ki 16:7, 8; Ézs 7:7–16; 8:9–13). Egy asszír felirat a következőképpen ír arról a sarcról, amelyet a júdai Ya-hu-ha-zi (Jehó·ʼá·cházʹ, vagyis Aház) és a környéken lévő más királyok fizettek: „arany, ezüst, ólom, vas, antimonium, szövetek országaikból, lazurkő (?), . . .termékei a földnek és tengernek, véve a királyságom számára kiválasztott országokból, lovak és igához szoktatott szamarak. . .” (Vigouroux: A Biblia és az ujabb fölfödözések. 89. o.). Az agresszív asszír király úgy reagált Aház kérésére, hogy betört Izrael területére, elfoglalt több é. várost, lerohanta Gileád, Galilea és Naftali vidékét, és sokakat száműzetésbe hurcolt (2Ki 15:29; 1Kr 5:6, 26). Az asszír seregek megtámadták Damaszkuszt és legyőzték, a királyát, Recint pedig megölték. Itt, Damaszkuszban fogadta III. Tiglát-Pilészer Júda királyát, Aházt, aki azért jött, hogy kifejezze vagy a háláját, vagy az alárendeltségét (2Ki 16:9–12).

Ézsaiás ihletés alatt megjövendölte, hogy Jehova Asszíria királyával, mint „bérelt borotvával” „leborotválja” majd Júda királyságát (Ézs 7:17, 20). Akár az Aház által megvesztegetett III. Tiglát-Pilészerre vonatkozott konkrétan ez a ’bérelt borotva’, akár nem, a beszámoló bizony arról tanúskodik, hogy III. Tiglát-Pilészer nagy nyomorúságot okozott Júda királyának, és hogy az ajándék, amelyet Aház adott megvesztegetésül, „mit sem segített rajta” (2Kr 28:20, 21). Ez jelezhette azt az időszakot, amikor Asszíria kezdett „áradni”, elözönölve Júdát, és ennek az áradásnak végül a ’királyság nyakáig kellett érnie’, ami be is következett Ezékiás idejében (Ézs 8:5–8; 2Ki 18:13, 14).

III. Tiglát-Pilészer a felirataiban a következőket mondja Izrael északi királyságáról: „Phakeust [Pékát], királyukat, megölettem. Helyeztem A-u-szi-’-e-t (Ozeást) (királyul) föléjük. Kaptam tőlük adóba tíz talentum aranyat [3 853 500 dollár], ezer talentum ezüstöt [6 606 000 dollár] és. . . átvittem őket Asszyriába” (A Biblia és az ujabb fölfödözések. 86. o.). Az asszír király tehát magának tulajdonítja az érdemet, hogy Hósea került Izrael trónjára, miután összeesküvést szőve meggyilkolta Hósea elődjét, Pékát (kb. i. e. 758) (2Ki 15:30).

Az ókori asszír feljegyzések szerint III. Tiglát-Pilészer 18 évig uralkodott. A bibliai beszámolók azonban, úgy tűnik, arra utalnak, hogy hosszabb ideig volt király, ugyanis Menáhem idejétől kezdve egészen Hósea idejéig utalnak rá. Ám a Héber Iratok nem mond el minden részletet, ami szükséges volna ahhoz, hogy határozottan állíthassuk, hogy ebben az esetben hibásak az asszír feljegyzések. Ez több okból is így van: némi bizonytalanság van azt illetően, hogy az izraelita királyok uralmát hová lehet beilleszteni a történelmi események kronológiájába. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az az időszak, amely megelőzi azt az időpontot, amelyet általánosságban Tiglát-Pilészer uralma kezdetének tartanak, az ókori feljegyzéseket nézve viszonylag homályos, és úgy vélik, a nagy hanyatlás időszaka volt az az asszíroknak. A francia tudós, Georges Roux ezért írja az Ancient Iraq c. könyvében, hogy „harminchat éven át. . . Asszíria uralma gyakorlatilag megbénult”. Ami V. Assur-nirárit illeti, akiről úgy vélik, hogy III. Tiglát-Pilészer elődje volt, ugyanez az író a következőket jegyzi meg: „Alig merte elhagyni palotáját, és feltehetően egy felkelésnél ölték meg, amely Kalhuban tört ki, és ez a felkelés hozzásegítette az öccsét [?], III. Tiglát-Pilészert, hogy a trónra kerüljön” (1964, 251. o.). Emiatt, úgy tűnik, minden amellett szól, hogy Tiglát-Pilészer hosszabb ideig gyakorolt királyi hatalmat, mint amit általában neki tulajdonítanak, még az is lehet, hogy társuralkodóként.

A 2Krónikák 28:16 azt írja Aházról, hogy „elküldött Asszíria királyaihoz, hogy segítsenek neki”. Bár a héber maszoréta szövegben előforduló többes számú „királyaihoz” a Septuagintában és más ókori kéziratokban egyes számban („királyához”) jelenik meg, vannak modern fordítások, amelyek a héber többes számot részesítik előnyben (IMIT, ÚV). Némelyik tudós úgy véli, hogy itt csak amolyan méltóságra és nagyságra utaló többes számról van szó, amelyet itt ennek az egy uralkodónak tulajdonítanak (III. Tiglát-Pilészernek), amilyen a „királyok királya” kifejezés is. Ám az asszír uralkodónak az Ézsaiás 10:8-ban feljegyzett dicsekvő megjegyzése is figyelemre méltó: „Nemde fejedelmeim egyúttal királyok is?” Lehetséges tehát, hogy az „Asszíria királya, Púl” kifejezést (2Ki 15:19) abban az értelemben is érthetjük, hogy egy asszír provinciának volt az uralkodója, még mielőtt az egész birodalomnak a fejévé lett.

III. Tiglát-Pilészert a halála után V. Salmanassár követte a trónon. Több részletet is tudhatnánk erről a királyról, ha egy későbbi király, Esár-Haddon nem rongálta volna meg elődjének, Tiglát-Pilészernek a feliratait, ami ritka, méltóságtól megfosztó tett volt, és máshol nem is fordul elő az asszír történelemben.